A Cinque Terre a moziban. Az animációs film nem titkolta, hogy erre a vidékre hozta az eseményeit. Nézzük meg közelebbről a kapcsolatot!

Hol van a Földközi-tenger közepe? Éppen Szicíliában. Ahová jövő ősszel utazunk, közösen. Néhány szó az előbbiről, és néhány kép az utóbbiról.

Mihez ért a földrajzos? És miben tud segíteni, mi mindenről tud mesélni? Egy kis bemutatkozás.

Egy elszánt hölgynél voltunk vendégségben a Cilento-vidéken. Sokat mesélt a helyi értékekről, ami nekünk mind látogatói élmény!

Újra Nógrádba vitt az utunk. Mivel sokfelé járunk az év során Magyarország vidéki tájain, a téli időszakra maradt a program, hogy néhány...

Semmi világszenzáció nincs ezen a vidéken. Éppen az a jó benne. Hogy valóban kipihenheti magát az ember. Mégis felfedezőnek érezheti magát.

Mi van a híres Cinque Terre mögött? Mitől lett felkapott és mihez lehet kezdeni, ha el akarjuk kerülni a tömeget? A válasz az utolsó sorban,

Különböző történelmi korokban túrázunk. A víz mindenhol jelen van. Hol tengeröböl, hol egykori lápvidék, hol pedig szőlőszemek formájában.

A túrákon hagyni kell magunkat! Hogy ránk találjanak a mikrokalandok. Ma csendes vizekre evezünk. De így is ezernyi élmény jött szembe.

Boroztunk a vulkán peremén, beeveztünk Liguria alá, és ebédeltünk egy dunai zátonyon. Minden kép mögött ezernyi kaland.

A képregénnyel ma Hévízre, Orfűre és a Sárközbe utazunk. Újabb három kép és azok története. Kalandra fel!

Már napok óta Pugliában utaztunk. Az első napokról itt olvashattok . Elindultunk tovább dél felé. Ahol még szárazabb a táj, sokkal vénebbek az olajfák és még vadabbak a sziklás partok. De hosszú az út. Nem elég a bámészkodás, még a vidék históriája is véges, hiába is kalandoztak erre görögök, normannok, svábok, spanyolok, franciák. Így hát az olasz muzsika felé fordultunk. Egyre pörögtek az olasz slágerek, akár tudtuk a szövegét, akár nem. Aztán az újra reflektorfénybe kerül

Régi terv volt, hogy csoportosan keljünk útra az olasz csizma sarkára. Errefelé azonban más túrával kell számolni mint Liguriában.

Riomaggiore és Manarola. Egy kis túrával, sok strandolással és gasztroélményekkel.

A mai program a piaclátogatás és Vernazza volt.

Elindultunk hát ismét Itáliába. Bár nem a legtökéletesebb időpont nyáron utazni, azt sem engedhetjük, hogy elrettentsen a június. A csapat tagjai nem ismerték egymást, így előfordult, hogy túrázók anélkül utaztak egymás mellett, hogy tudták volna egymásról, hogy a másik is a Cinque Terre túránkra utazik. A repülés azonban mindig látványos. Lenyűgöző önmagában az is, hogy mitől emelkedik levegőbe egy gépmadár, de lenyűgöző a táj is a levegőből. Mindkét oldalon lehetett ismerős

Egyedülálló termáltó, amely a vízitúrázóknak is juttat vizet. Így gyógyvizen evezhetünk, ráadásul télen.

A Duna árterén mindig akad felfedezni való. Ami nem érhető el a szárazföldről, ahhoz kenuba ülünk és útra kelünk.

A Vadnyugat itt van a szomszédunkban. Ott vízitúrázunk, ahol az indián filmeket forgatták egykor. Lenyűgöző táj, a legbékésebb folyóval.

A turizmus csak akkor hasznos a társadalom számára, ha okosan csináljuk. Főleg azok, akik fogadják a turistákat. De éppen emiatt a turistákon is sok múlik. Ha mi, utazók felelősségteljesek vagyunk, akkor ez azonnal megjelenik igényként, és a szolgáltatóknak is ehhez kell igazodniuk, ha azt akarják, hogy vásároljunk tőlük. La Monumental. Az utolsó katalán aréna Barcelonában, alig egy évvel az utolsó bikaviadal után A II. világháború után indult el a világban a turizmus tömeges