Amikor először jártam a Gemenci-erdőben, még nem ragadott magával. Kalocsáról indultunk egy négy napos vízitúrára. Persze, azonnal felmerül a kérdés, hogy kerül egy vízitúra Kalocsára. Ez a környék valaha egy vizekben gazdag táj volt. Ez a gazdagság bőségesen ellátta az itt lakókat, ám a külvilággal viszonylag kevés kapcsolatuk volt. Ennél fogva sikeresen megőrizték hagyományaikat, szokásaikat. A Kalocsai-Sárköz a túloldali, a Gemenci-erdőt ölelő Tolnai-Sárköz párja.
A vizeket közben lecsapolták. Ma már csak öntözőcsatornákat lehet találni errefelé. És egy apró vízfolyást, amely az egykori fokgazdálkodás emlékét őrzi. Ez a Vajas, ami egy kis folyóként kanyarog Kalocsa környékétől majdnem Bajáig. Hol a szántóföldeken, mezőkön, erdőkön át, hol pedig az alföldi falvak peremén.
Három evezős napot követően értünk ki a Dunára. Meglehetősen nagy kontraszt. Ám azonnal az elvarázsolt Gemenci-erdő fogadott! A túlparton a zátonyon egyszerre 4-5 fekete gólya sétálgatott, prédára lesve. Ez aztán a fogadtatás. Izgatottan vártuk, mit tartogat még Gemenc. Hamar elértük a Rezéti-Dunát, ami Gemenc mélyére kalauzolt. Ez az igazán jó a vízitúrában. Az, hogy olyan helyekre jut el az ember, ahová másként nem lehetséges. A világnak ezt az oldalát, a vízparti erdőket, a víz fölé nyúló ágakat, a partok alakulását csak egy vízitúra során lehet megszemlélni. És egy Gemenci-erdő vízitúra tökéletes alkalom erre.
A Rezéti-Duna egykor a folyó fő medre volt. Ma már elkeskenyedve, árnyas kis folyóként kezdi útját. Balról halásztanya, majd egy kis sziget.
Néhány kanyarulat után a mellékág egyre szélesebb lesz. Minden jellemzőjében hasonlít a Felsö-Tiszára. Azzal a kivétellel, hogy ez a szakasz a Duna-Dráva Nemzeti Park szigorúan védett része, így még kiszállni sem lehet a parton.
Tehát a Gemenci-erdő az első vízitúra alkalmával nem nyűgözött le egyediségével. Aztán a következő vízitúrák egyre többet mutattak meg belőle. A Veránka-sziget után sorra került a Koppány-sziget is, amelyet a Vén-Duna nevű mellékág került meg.
Itt is van egy kis sziget, ahol azonban ki is lehet szállni. Gyakran tekintélyes méretű, látványos zátonyok ölelik körül, ahol érdemes megpihenni.
Nyáron megmártózni, ősszel pedig az erdő különleges neszeit hallgatni. A szigeten pedig a helyi lakosok nyomai után kutathatunk. Hódok rágcsálják hosszú évek óta a fákat, melyek közül egyesek már meg is adták magukat, míg mások csak elkeskenyedve merednek az ég felé.
De ott vár még a Grébec-Duna, ahol már végképp ritkán találkozni vízitúrázókkal, vagy valamivel lentebb a Móric-Duna, amely csak a nagyobb vizek idején járható.
Magyarország legnagyobb kerületű fája, a Pörbölyi Titán. A fekete nyár a Móric-Duna mellett található.
A mellékágak tilalmas területek a vízitúrázók számára. Így azokat csak a szárazföld irányából közelíthetjük meg. Ám mindenütt érdemes is letérni a vízpartra, hiszen a természetet a maga teljesen vad oldaláról szemlélhetjük. Bedőlt fák, vizenyős rétek, nőszirom és békazene.
A Duna vízállásától erősen függ, hogy hol mekkora víz lepi el a mellékágakat. Árvizek idején nagy kiterjedésű erdők is víz alá kerülnek. Ez Gemencnek az az arca, amelyet a legtöbben ismernek. Ezért egészítjük ki, amikor csak tehetjük, a Gemenci-erdő vízitúrát egy kis gyaloglással. Hogy minél több arcát megmutassa.
Gemencen lehet túrázni egyedül is vagy nagy csapattal, ám sokkal többet tudunk meg a vidékről, ha kis csoporttal, egyúttal olyan túravezetővel megyünk, aki sokat mesél az erdő történetéről, az ember és a természet együttéléséről.
Nincs nagyobb élmény mint amikor más évszakban, más vízállásnál is felkeressük Gemencet. A Cserta-Duna például a nyári aszály idején teljesen kiszárad, a máskor a víz felszínét borító sulyom-mezők vízért kiáltva kókadoznak a mederfenéken. Aztán az áradással megtelik vízzel a mellékág. Először csak sekélyen, de nem ritkán egészen komoly vízmélység is keletkezik.
A Gemenci-erdő vízitúra - ahogy más vízitúra is - nem csak az evezésről szól. Legalábbis itt nem szerencsés teljesítménytúrát tenni. Le kell tenni az evezőt, és el kell merülni a természet látványában. És a természet szépen lassan elkezdi még jobban megmutatni magát. Ha például hajnalban felkelünk, csodás fények fogadnak.
Láthatóvá válik a lakótelepként a fákat ellepő szürkegém-telep, a kócsagok lakhelyei, a nagyvadak csapásai, de szerencsés esetben maguk a vaddisznók, őzek és szarvasok is megmutatkoznak.
A Gemenci-erdőben türelmesnek kell lenni. És egy vízitúra kiválóan alkalmas arra, hogy türelmesek legyünk. Hiszen az élményt keressük, nem a teljesítményt. Ha pedig sok már az evezés, átszelhetjük Gemencet kisvasúttal vagy kerékpárral is. A lényeg, időt kell hagyni arra, hogy kitárulkozzon. És akkor vissza fogunk vágyni ide.
Egy dologra mindig érdemes figyelni!
Soha ne nagy csoporttal menjetek vízitúrázni Gemencre!
