Liguria egyetlen nemzeti parkja ott helyezkedik el, ahol egy különleges településcsoport is fekszik. A területre egy egyesült államokbeli utazási vállalkozó hívta fel a világ figyelmét, az utóbbi bő két évtizedben azonban további tényezők is szerepet játszottak abban, hogy a Cinque Terre vendégforgalma rohamos növekedésnek indult. Ilyenek voltak az UNESCO Világörökség listára történt felvétel, a mediterrán cruise-ok megállása La Speziában, vagy a kínai turisták érdeklődésének fokozódása. A vendégek azonban általában nem a nemzeti park élővilága miatt érkeznek, hanem az öt falut látogatják meg – többnyire egy nap alatt, miközben a térség rendkívül változatos kínálattal rendelkezik. Így azok a vendégek, akik el akarják kerülni a tömeget, találnak az igényeiknek megfelelő kínálatot.
BEVEZETÉS
Európa turizmusa csökkenő arányt képvisel a világ turizmusában, de a kontinensen belüli utazások szerepe továbbra is igen jelentős. A tömegturizmus káros határai ellen egyre több desztinációban igyekeznek fellépni. Mivel azonban a magas vendégszám miatt jelentős bevételek keletkeznek, átfogóan csak lassan történnek hatékony intézkedések arra vonatkozóan, hogy az alternatív turisztikai formákat helyezzék előtérbe. A tapasztalatok szerint ezért az alternatív turizmusnak azokban a desztinációkban van nagyobb esélye teret nyerni, ahol a turizmus tömegessége nem jellemző. A szakirodalomban többnyire a fejlődő országok turizmusa kapcsán foglalkoznak az alternatív turizmussal.
Az alábbiakban egy olyan desztináció vizsgálatának eredményei kerülnek bemutatásra, ahol a tömegturizmus jelenléte ellenére egyre nagyobb hangsúlyt próbálnak helyezni az alternatív kínáltra.
MÓDSZEREK
A tömegturizmus kezelésére tett kísérletek világszerte a figyelem középpontjában vannak. Európa egyik legjelentősebb desztinációja azonban sokkal inkább más szempontból van szem előtt. Elsődlegesen az alternatív turizmus elméleti hátterének szakirodalmát kellett tanulmányozni. Annak érdekében, hogy átfogó képet kapjunk a Cinque Terrén az alternatív kínálat megerősítése érdekében tett erőfeszítésekről és az annak következtében megindult folyamatokról, több éven át készítettünk interjúkat a helyi turizmus szereplőivel (utazási irodával, szálláshely-szolgáltatókkal, vendéglátósokkal, örökségvédelmi egyesületek munkatársaival), amit összevetettünk a szakirodalomban található, más desztinációkra vonatkozó tapasztalatokkal. Mindezeket egészítettük ki terepbejárással, megfigyeléssel a nyári főszezonban és az elő-, illetve utószezonban egyaránt. Emellett vendégforgalmi statisztikai adatokkal igyekeztünk alátámasztani a turizmus egészére vonatkozó megállapításainkat.
AZ ALTERNATÍV TURIZMUS ELMÉLETI HÁTTERE
Az alternatív turizmus vagy a lassú turizmus kifejezések egyre gyakrabban jelennek meg mind a szakirodalomban, mind pedig a hétköznapi használatban. Divatos kifejezések, azonban a szerzők többnyire nem törekednek a kifejezések meghatározására. Abban viszont egyetértenek, hogy – különösen az alternatív turizmusnak – rugalmasak a keretei. A lassú turizmus – a történeti előzmények, a slow mozgalmak és azok továbbfejlődésének alapos feltártsága miatt (Pécsek, 2014) – már sokkal inkább közeledik a közmegegyezés-szerűen elfogadott keretrendszer felé (Watts, 2008, Dickinson–Lumsdon, 2010, Lumsdon–Mcgrath 2011, Bagnoli, 2016). Bár meg kell jegyezni, ha kiindulópontnak azt tekintjük, hogy valami ellentéteként jött létre, akkor felmerül a kérdés, vajon mit értünk gyors turizmus alatt, mi az, amihez képest – a teljesebb élmények reményében – lassulásra ösztönözzük a turistákat. Összességében megállapítható, hogy az öko-címke és az ökoturizmus népszerűségének[1] az elmúlt évtizedekben megfigyelt hirtelen növekedéséhez hasonló pálya vár a lassú turizmushoz kapcsolódó szolgáltatásokra is.
[1] Többnyire persze nem magának az ökoturizmusnak mint turisztikai terméknek a népszerűségéről van szó, sokkal inkább a fogalom használata vált közkedveltté, a mögöttes tartalom egységes elfogadottságának hiányában is.
Az alternatív turizmus (és annak részeként a lassú turizmus) nem fogalmazható meg egyszerűen úgy, hogy a tömegturizmus ellentéte volna. A fókuszban a minőségi és minél inkább egyedi élmény (Jackson et al., 2009, Goolaup–Nunkoo, 2021) nyújtása szerepel, miközben a környezeti, de legalább olyan mértékben a társadalmi fenntarthatóság elvei is érvényesülnek.
Bár bizonyos változások időnként bekövetkeznek a turisták motivációjában (Lipp, 2004), a turizmus résztvevői a mindennapok egyhangúsága megszakítása céljából kelnek útra, ezért a szabadidő eltöltését egyre inkább az aktív pihenés határozza meg (Michalkó, 2005). Az aktív turizmus növekvő kínálata világszerte vezető helyen van a termékek között (Turco et al., 2002), hasonlóan dinamikusan fejlődik, mint a turizmus egésze (Dreyer, 2002). A Cinque Terre példája jól mutatja, hogy a gyakran az alternatív turizmus körébe sorolt aktív turizmus nem feltétlenül sorolható önmagában a lassú turizmus körébe (Somogyi, 2019). A falvak feletti túraösvényeken a turisztikai főszezonban nem ritkák az egyébként a hegyvidéki területekre csak igen ritkán jellemző tömeges jelenetek. Az útvonalak túlterheltek, a túrázók már egymást is zavarják, nem csak a természeti környezetet.[2]
[2] Néhány éve, az egyre gyakoribbá váló balesetet megelőzése érdekében kénytelenek voltak megtiltani a korábban bevett gyakorlatot: a túraútvonalakat már csak zárt túracipőben lehet látogatni. Korábban sokan a strandokról vágtak neki a nem könnyen járható ösvényeknek.
A TERÜLET BEAZONOSÍTÁSA
A vizsgált desztináció Olaszország északnyugati részén, Liguria tartomány keleti részén (Liguria Levante) fekszik. A terület fő természetföldrajzi jellemzője, hogy a félsziget meghatározó domborzati eleme, az Appennin-hegység itt még a tengerpartig húzódik, így látványos formavilág jellemzi, ami egyúttal geomorfológiai szempontból kockázatokkal is jár (Raso, et al., 2021). Társadalomföldrajzi szempontból Olaszország legfejlettebb régiói közé tartozik (a 21 régió közül a 8. helyen), ami éppen a sokáig elzárt helyzet miatt a nemzetközi turizmus által történt feltárásig nem volt jellemző.
A Cinque Terre területét öt falu alkotja, melyek Pisa és Genova között félúton, La Speziától nyugatra találhatóak. A néhány száz fős települések egymás mellett elhelyezkedő kis völgyekben fekszenek, a terület teljes part menti kiterjedése csupán 10 km. A terület – a környező hegyvidékekkel és a tenger partközeli részeivel – kultúrtájként az 1999-ben létrehozott Cinque Terre Nemzeti Park része. A nemzeti parkot más olasz nemzeti parkhoz képest elsősorban nem a természetes élőhelyek védelmére hozták létre, hanem a történelmi teraszos táj megőrzésére (Santoro et al. 2021).
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
Kelet-Liguria településeinek a középkorban kevés kapcsolatuk volt a tengerrel. A mai Cinque Terre térségének települései a hegyvidék magaslatain jöttek létre és gazdálkodásukat is ezek az adottságok határozták meg. A XIII. században, amikor Genova megerősödött, kiterjesztve védernyőjét ezekre a vidékekre is, lehetővé vált, hogy a falvak lakói a tengerhez közelebb települjenek. Ez azonban nagy feladat volt, mivel a kis völgyekben egyáltalán nem volt megművelhető földterület és kikötésre alkalmas öblök is csak néhol.
A települések lakói óriási erőfeszítések árán teraszok építésébe kezdtek, megteremtve ezzel szárazföldi gazdálkodásuk alapjait, ami természetesen kiegészült az új tevékenységgel, a halászattal. Ma a teraszos művelés és maguknak a falvaknak a szintén teraszos elrendezésű házsorai jelentik az elsődleges vonzerőt ezekben a falvakban.
A XIX. század végi vasútépítés ellenére a Cinque Terre még évtizedekig periférikus rurális térség volt. Az 1960-as évekig a turizmus sem fedezte fel. Ekkor elkészült a partközeli út, valamint sorra jelent meg a terület tengerentúli útikalauzokban.
Nemzetközi hatókörű turisztikai célterületté válása viszonylag későn történt meg. Az 1970-es években egy ma is aktív egyesült államokbeli médiaszereplő kezdte el ismertté tenni az öt települést. Ennek ellenére akkor még nem figyelt fel rá a turisztikai szakma, vélhetően annak köszönhetően, hogy a világ turisztikai forgalma még csak töredéke volt a jelenleginek, és ezt a keresletet még bőségesen ki tudták elégíteni egyrészt a történelmi–kulturális értékekben gazdag városok és az azokhoz közel elhelyezkedő, már a korábbi évtizedekben ismertté vált tengerparti területek (például Velence és környékén a lagúnák vidéke, Nápoly és környékén a Sorrentói-félsziget környéke vagy Firenze, Róma, Bologna, Verona stb.). Nyilvánvalóan az UNESCO Világörökség listára felkerülés (1999) is hozzájárult a forgalom hirtelen növekedéséhez.
A Cinque Terre még 2007-ben sem volt a nagy vendégforgalmú olasz desztinációk versenytársa, de aztán éveken belül felzárkózott azokhoz. Olyan események gyorsították a népszerűségét mint hogy a közeli La Spezia városa a cruise-ok megállóhelye lett. Ennek köszönhetően az egy napos látogatók száma a nyári időszakban megtöbbszöröződött.
A látogatószám növekedésével párhuzamosan az elmúlt évtizedekben felgyorsult a teraszok pusztulása. A turizmusra ez nem volt hatással, mivel az érkező vendégek túlnyomó többsége sokáig csak az öt falu főutcáin sétált végig az egy napos látogatása során. A közösségi összefogással megvalósuló terasz-megőrzési projekt (Raso, 2019) kapcsán számos tájékoztatás is történt a nagyközönség felé. Ezek egyikének előre nem látott módon további forgalomnövelő hatása lett. A 2000-es években a térség – a hagyományos teraszos művelés megmentése érdekében – büszkén hirdetni kezdte a turisták számára ezt a különleges értéket. Az egyszerű kommunikáció érdekében egy számszerű értékkel, az öt faluban a teraszokat alkotó kőfalak teljes hosszával jellemezték különleges adottságukat (6700 km), a Kínai Nagy Falhoz hasonlítva annak kiterjedését. Nem számítottak azonban arra, hogy ez a kínai turisták olyan mértékű érdeklődését indítja be a terület iránt, amely néhány éven belül szinte kezelhetetlené fokozta mennyiségüket, ami annál is inkább kellemetlen volt, mivel ez a szegmens kifejezetten alacsony költési hajlandóságú.
A FELTÁRT PROBLÉMÁK
Az egyes térségek eltérő adottságokkal rendelkeznek, és ezeket az adottságokat eltérő módon hasznosítják a turizmusban. Az adottságok turisztikai értéke azonban időről időre változhat, kedvező esetben növelve az adott térség vonzerejét. Egy évszázadokon át periférikus helyzetben lévő, elmaradott térség a hagyományos társadalmi adottágaival, fennmaradt építészeti értékeivel, népszokásaival, a hagyományos tevékenységi formákkal a globális turisztikai kereslet növekedésével előtérbe kerülhet. Különösen igaz ez a legtöbb európai néprajzi tájegységre, melyek ennek a folyamatnak különböző állomásain tartózkodnak. A folyamat elején lévők még vágyódnak a turizmus beindulására és így az életminőség remélt javulására. Az érett szakaszban lévők azonban sok esetben már a tömegturizmus hátrányainak mérséklésével vannak elfoglalva.
Mivel a megközelíthetőség és turisztikai infrastruktúra további elemei is rohamosan fejlődtek, óriási mértékű tömegturizmus alakult ki. Az éves vendégforgalom az összesen 4000 lakosú térségben 3 millió fő (Parco Nazionale delle Cinque Terre, 2019). Bár ez nagy gazdasági hasznot hozott a térségnek, a Cinque Terre olyan telítettségi szintet ért el, ami már veszélyezteti az eredeti értékeket (Vegnuti, 2020). A terület annyira jellegzetes tömegturisztikai desztináció, hogy egyes kutatások a Cinque Terre példáján igyekeztek számszerűsíteni a mediterrán desztinációk turisztikai teherbírását (Candia, et al. 2018). A vendégforgalmat főleg külföldi vendégek jellemzik, a belföldi kereslet csekély.
A vendégéjszakák számának alakulása Riomaggiore-ban 2019-ben
Forrás: Istituto Nazionale di Statistica, 2021
Önmagukban azonban nem a szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák jelenik a nagy terhelést. Méretét tekintve az öt település lakosságszáma közel azonos Hévíz népességével. Ám míg itt 6-700 ezer vendégéjszakát mérnek évente, Hévízen ez az érték egymillió körüli. Míg a másfél millió lakosú Liguria tartományban 15 millió vendégéjszaka keletkezik, a Cinque Terre öt falujában a 4300 lakosra 615ezer vendégéjszaka jut (2019). Tehát az egy lakosra jutó vendégéjszakák száma közel 15-szörös a régió egészéhez képest. A szálláshely-kapacitások korlátozottak, így ez a vendégkör önmagában nem tömeges (1. táblázat). A több napra érkező vendégek számos szolgáltatást igénybe vesznek, tehát ők jelenik a valódi megélhetési forrást is a helybelieknek. Az egy napra van annál rövidebb időre érkezők jelentik az igazi terhelést.
Cinque Terre településeinek mérete és vendégforgalmi adatai (2019)
Forrás: Istituto Nazionale di Statistica, 2021
* Közös önkormányzatok
Terület (km2) | Lakosság (fő) | Vendégéjszakák száma (2019) | |
Riomaggiore | 2,0 | 1366 | |
Manarola | 1,5 | 353 | 231.481* |
Corniglia | 1,5 | 195 | |
Vernazza | 1,5 | 852 | 138.889* |
Monterosso | 4,0 | 1480 | 245.005 |
ÖSSZESEN | 10,5 | 4246 | 615.375 |
Évente 2,5 millió látogató érkezik az öt településre, többségük vasúton, mivel a közúti megközelíthetőség nehézkes, különösen autóbuszok számára, a tengeri megközelítés pedig korlátozott. A terhelés már a turisták érkezésekor megjelenik, mivel a sűrű járatok egy-egy alkalommal 3-400 utast hoznak, akik egyszerre indulnak a falvak főutcája felé. Emellett a hajók is 80-100 emberrel érkeznek.
Az utóbbi években már egyre gyakrabban merült fel a helyi közösségek részéről a turisták számának korlátozása, azonban mivel több belépőpont is van a területre, ez nehezen kivitelezhető. Egyelőre a turisták által igénybe vett szolgáltatások árának emelésével próbálkoznak visszafogni a mennyiségi növekedést. A terület kezelője a Cinque Terre Nemzeti Park. Ők szabályozzák a túraösvények látogathatóságát, illetve ők adják ki az engedélyeket a tengerre is a kisebb hajók számára. A kis méretű hajók számát már évekkel ezelőtt szigorúan korlátozták.
A turisták nagy része minimális költéssel távozik, miközben jelenlétükkel terhelik a műszaki infrastruktúra mellett a természeti és a társadalmi környezetet is. A vendégforgalom összetételére jellemző, hogy csak a külföldiek száma növekedett, a belföldi turisták száma évtizedek óta állandó. Így míg 1996-ban a külföldi vendégek aránya 52% volt, ez napjainkban már 88% felett van (és egyharmaduk az Egyesült Államokból érkezik).
A területnek azonban nem csak a tömegturizmus jelenti a problémát. A természeti erők oldaláról a földcsuszamlások és a villámárvizek jelentenek kockázatot (Raso, 2019, Scopesi, 2020), míg társadalmi szempontból az elvándorlás. A térségben így egyre nagyobb figyelmet kap a helyi közösség értékeinek megőrzése (Hall et al. /eds/, 2021).
MEGOLDÁSI KÍSÉRLETEK A KÍNÁLAT FEJLESZTÉSÉRE
Mivel a vendégforgalom jelen van, a helybeliek nem szívesen mondanak le a turistáktól származó jövedelmekről. Így elkezdtek kialakulni a kínálatnak olyan elemei, amelyek kevésbé tömegesek, azonban a különleges élmények által magasabb költésre is ösztönzik őket. Ez nem csökkenti a helyben maradó bevételeket, azonban a párhuzamosan bevezetésre kerülő szigorú, de észszerű szabályok által (megemelt helyi közlekedési díjak, díjfizetéses túraútvonalak, flipflop-tilalom az ösvényeken stb.) mérsékelhető lehet a látogatók száma. Az pillanatnyi látványon túli élmények pedig a hosszabb időre érkező vendégek által szerezhetőek meg. Ők azok, akik nem rövid idő alatt rohannak végig a falvakon, hanem megállva megpróbálják átélni a hely hangulatát, bejárva a mellékutcákat, betérve a helyiek által látogatott bárokba, kipróbálva a helyiek által végzett hagyományos tevékenységeket, illetve lassú közlekedési eszközöket.
Mind a nemzeti park, mind pedig a települési önkormányzatok korlátozásokkal igyekeznek mérsékelni a forgalmat, miközben a szolgáltatók a kínálat színvonalának emelésével, a különleges élmények ígéretével próbálják megőrizni bevételeiket.
ÖSSZEGZÉS
Cinque Terrét a tömegturizmus uralja, mégis a kínálatban széleskörűen jelen vannak a slow turizmus elemei. Ezek a rövid, többnyire egy napos tartózkodási idővel jellemezhető tömegturisztikai kínálathoz képest hosszabb tartózkodási idővel valósítják meg. Bár a desztinációban jelentős túlterhelést jelent a turizmus, a tömegturizmus uralma révén, annak minden hátrányával, mégis komoly vonzerő az alternatív turizmus iránt érdeklődő keresletnek is (olíva szüreten való részvétel, főző kurzusok, kerékpártúrák stb.). Ennek alapja egyrészt a helyi termelők kínálata, másrészt pedig a nemzeti park védett területei. A települések törekvései arra, hogy minimalizálják a káros hatásokat, illetve az alternatív kínálat kialakítására és értékesítésére, jó példát jelentenek a kelet-európai desztinációk számára is.
Bár mennyiségi növekedésre is kell gondolni, sokkal inkább a területi dekoncentrációra, valamint a minőség fejlesztésre. Ennek lépései szezonról szezonra tapasztalhatóak Cinque Terrén. A minőségi fejlesztés (illetve Liguria esetén a minőségi kínálat iránti jelentősebb érdeklődés felkeltése) azért lényeges, mert ezzel a turizmusból származó fajlagos bevételek fognak növekedni, tehát kisebb környezeti (természeti, kulturális, gazdasági-társadalmi) terheléssel azonos vagy magasabb bevételeket érhetnek el. A területi dekoncentrációval eddig új helyeken is megjelenhet a turizmus, ami egyből minőségi lehet.
Az egyes szolgáltatók olyan kínálat megteremtésére törekszenek, amelyet főleg a több napra érkező vendégek tudnak igénybe venni. Ilyenek a kizárólag helyi alapanyagokat használó és különleges fekvésű éttermek, privát és kis csoportos, a fenntarthatóság szempontjait maradéktalanul figyelembe vevő túrák, ahol a turisták közvetlen kapcsolatba kerülnek a helyi lakosokkal, részvételükkel közvetlenül a helyi közösségeket támogatva (festő kurzus, bortúra, tengeri kajak túra, siklóernyőzés, pesti készítő kurzus, főzőkurzusok, olívaszüreten való részvétel). Különösen figyelemre méltó, hogy a magyarországi utazásszervezők még nem ismerték fel azokat a lehetőségeket, amit ez a térség nyújt az utasok számára. Azok az utazásszervezők, amelyek érintik a Cinque Terrét, kizárólag egy napot szánnak az öt falura.
Nem tudományos kiegészítés:
Ha többre vágysz egy napnál, kiváncsi vagy, milyen mindez élőben, akkor magunkat ajánljuk: Cinque Terre túra.
IRODALOMJEGYZÉK
Bagnoli, L. (2016) Slow tourism and railways: A proposal for the Italian-French Roia Valley. Dos Algarves: A Multidisciplinary e-Journal, 27. pp. 120–136.
Candia, S. et al. (2018) Sustainable development and the plan for tourism in Mediterranean Coastal Areas: Case study of the region of Liguria, Italy. In: Passerini, G. et al.: WIT Transactions on Ecologyand the Environment, vol. 217. Sustainable Development and Planning. pp. 523–534.
Dickinson, J.–Lumsdon, L. (2010) Slow travel and tourism. Earthscan, London-Washington D.C.
Dreyer, A. (2002) Sport und Tourismus. Wirtschaftliche, soziologische und gesundheitliche Aspekte des Sport-Tourismus. Universitätsverlag, Wiesbaden.
Goolaup, S.–Nunkoo, R. (2021) Reconceptualizing Tourists’ Extraordinary Experiences. Journal of Travel Research. doi:10.1177/00472875211064632
Hall, M. C. et al. (2021) Degrowth and Tourism. New perspectives on tourism entrepreneurship, destinations and policy. Routledge, New York.
Jackson, C.–Morgan, M.–Hemmington, N. (2009) Extraordinary experiences in tourism. International Journal of Tourism Research, Vol.11, No.2 pp.107-228.
Lipp Sz. (2004) Az utazási motivációk változásának vizsgálata a történelem tükrében. Turizmus Bulletin, 8. évf. 2. sz. pp. 48–53.
Lumsdon, L.–Mcgrath, P. (2011) Developing a conceptual framework for slow travel: a grounded theory approach. Journal of Sustainable Tourism, 19. 3. pp. 265–279.
Michalkó G. (2005) Turizmusföldrajz és humánökológia. Kodolányi János Főiskola – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest–Székesfehérvár.
Pécsek B. (2014) Gyorsuló idő, lassuló turizmus: a lassú turizmus modellezése. Turizmus Bulletin, 16. 1. pp. 3–10.
Raso, E. (2019) Landslide-inventory of the Cinque Terre National Park (Italy) and quantitative interaction with the trail network. Journal of Maps, Vol. 15, No. 2, pp. 818–830
Raso, E. (2019) Managing culture and social impacts: the 5 Terre Experience. XI. Charter Nezwork Meeting, EUROPARC Sustainable Tourism in Protected Areas, Pramanta, Greece.
Raso, E. et al. (2021) Geomorphology of Cinque Terre National Park (Italy), Journal of Maps, Vol. 17, No. 3, pp. 171–184.
Santoro, A. et al. 2021: Forest Area Changes in Cinque Terre National Park in the Last 80 Years. Consequences on Landslides and Forest Fire Risks. Land 10 (3), 293. 15 p.
Scopesi, C. (2020): Land capability classification of Vernazza catchment, Cinque Terre National Park, Italy. Journal of Maps, Vol. 16, No. 2, pp. 357–362.
Somogyi B. (2019) A magyarországi vasúthálózat turizmusföldrajzi térszerkezetben betöltött szerepe, valamint a vasúti turizmus potenciális fejlesztési lehetőségei Magyarországon. PhD-értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.
Turco, D. M. et al. (2002) Sport Tourism. Cardinal Publisher's Group, Morgatown.
Vegnuti, R. (2020) Cinque Terre, Italy - a case of place branding: from opportunity to problem for tourism. Worldwide Hospitality and Tourism Themes, Vol. 12 No. 4, pp. 471–483.
Watts, L. (2008) The art and craft of train travel. Social & Cultural Geography, 9. 6. pp. 711–726.
Internetes források:
Istituto Nazionale di Statistica. www.regione.liguria.it/
Parco Nazionale delle Cinque Terre. www.parconazionale5terre.it/
