Nagy szerencsénk van. A Kárpát-medence középső részén lakóknak természetes, hogy nem kell messzire utazni egy kis fürdőzésért. Nyáron ez máshol sem jelent nehézséget, hiszen álló- vagy folyóvizeket mindenfelé találunk, és azok a napsütéstől könnyen fel is melegszenek. Annyira mindenképpen, hogy hűsítsenek a meleg nyári napokon.
Azonban télen soha nem kétséges, milyen jól esik beülni egy jó meleg medencébe. És ez nem adatik meg mindenhol. Ehhez persze néhány dolog szerencsés együttállása szükséges. A mélybe szivárgó vizeknek fel kell melegedniük. Többnyire ezzel sincs baj, hiszen ahogy a Föld középpontja felé haladunk (akár mi magunk, akár a víz), egyre melegebb van. Elég csak lemenni egy szénbányába. És a víz is felmelegszik odalent. Ám ha ez a víz nem jut vissza könnyedén a felszínre, vagy az útja során kihűl, akkor ott nem fogunk téli fürdőt venni.
Magyarország területének nagy részén a vizek gyorsan melegszenek, ahol lefelé haladnak. És törésvonalakkal is bőségesen meg vagyunk áldva. Csak amíg a társadalmi törésvonalak szinte mindig átkosak, a természet alkotta repedéseknek hálásak vagyunk.
Réges-régen számtalan vulkán működött az ország mai területén. Ezek már rég kihunytak ugyan, de a mélyben még mindig ott az a többlet hő, amelyet a magma tart életben. Kitörni már nem fognak, de a vizeinket jótékonyan melengetik. Akár maguktól jönnek vissza, akár lefúrunk értük, szépen meg lehet tölteni velük medencéket, amelyekben aztán mélázhatunk napestig.
Hévízen azonban kicsit más a helyzet. A Hévíz-patak a példa arra, hogy néha sok is a termálvíz. Mert minek is köszönhetjük a Hévíz-patak vízitúrák lehetőségét? Annak, hogy a mélyből bőségesebb az áldás mint amennyit fel tudunk használni belőle. És ez a felesleg elindul az útjára, előbb a Kis-Balaton, majd onnan a Zalán keresztül a Balaton felé.
Hévíz azért egyedülálló hely, mert itt nem egy egyszerű forrás táplál medencéket, és nem is mélyfúrással jutottunk a termálvízhez. Itt egy tó mélyén tör elő a víz, amely aztán a tóban is tovább gazdagodik ásványi anyagokkal. A termálvíz tehát jótékony hatású, de legalább annyira tudjuk élvezni a Hévízi-tó környezetét. A vörösfenyő erdőt, a tó felett állandóan hömpölygő párás levegőt vagy a vízen lebegő tündérrózsákat.
Már évezredek óta ismeri az ember ennek a víznek a kedvező hatásait. Ám a forrás sokáig csak egy mocsaras, ingoványos területet táplált, ahol csak alkalmi fürdőzésről lehetett szó. A Hévízi-tó létrejöttével kettévált a fürdési lehetőség és a mocsárvidék. A Hévíz-patak vízitúrán újra összekötjük ezeket az egyedülálló adottságokat. A lápi területeket kevesen ismerik. Pedig nem kis tájról van szó. Hévíz, a Balaton és a Kis-Balaton közötti terület nagy része ennek az egykori lápnak a maradványa. Amit máshogy nem is lehet közelről szemlélni mint vízitúra közben.
A tó azért is különleges, mert igen messziről érkeznek a vizek, amelyek aztán a forrásokból előtörnek. Több ezer éves mélybeli vándorlás után a Bakony és a Balaton-felvidék területén lehullott csapadékot láthatjuk viszont a tóban, majd aztán a patakban, vízitúra közben.
A termálvíz nem magától gyógyhatású. A meleg ugyan mindig jót tesz a testünknek, de az ásványi anyagok további jótékony hatással lehetnek. A tó – és a Hévíz-patak is – bővelkedik kalciumban, magnéziumban, de sok benne a kén és a mangán is. Sokáig mérték, elemezték, vizsgálták a vizet, míg rájöttek, mi mindenre jelenthet gyógyírt. Ám az orvostudomány eggyel nem számolt! A tó vize a Hévíz-patak vízitúrákon szükséges könnyed átmozgatás által az evezés sportértékével, áttételesen is segít megőrizni az egészségünket!
