Hangulatfestés következik. Amennyiben már pontosan tudod, mi a jó a vízitúrázásban, az utazásban, akkor ezt el sem kell olvasnod. Még az is lehet, hogy előjött a tudósember, és túlságosan is elméleti sorok következnek. Eszmefuttatás, amitől azt remélhetjük, hogy talán átad valamit a közös utazás hangulatából. De a geográfus lelkesedéséből mindenképpen.

Van olyan táj, amit bicajjal édemes bejárni. Ám mi szeretünk letérni a fő túrautakról

Hogy mi fán terem egy vízitúra, azt talán sokan tudják (bár a Hévíz-patak azért kilóg a sorból...). A kerékpártúra még inkább része a mindennapjainknak. Túrázni még ezeknél is gyakrabban megy az ember. De vajon van kapacitásunk a lehető legtöbbet kihozni az egészből? Ha utazásra kerül a sor, kipipáljuk a látnivalókat sorban, vagy bátran válunk felfedezővé? Ki az, aki át tudja magát adni a meglepetéseknek, felismerve, hogy abból fakadnak az igazi, maradandó élmények!? És mi lenne, ha kombinálni lehetne a kettőt? A kötelezőket is sorra kerítve mögé nézni a kirakatnak. Hogy élnek arrafelé az emberek? Mit csinálnak a hétköznapokon? Hogyan viszonyulnak a környezetükhöz? És persze, sodródni.

Csak ahhoz kell valaki, aki segít a tervek megvalósítása és a spontaneitás között lavírozni. Aki ismeri a területet, ahová utazunk. Nem csak járt már ott, hanem esetleg a mélyére is lát. Vagy egyszerűen csak tudja, merre hány méter, kit kell keresni, hol lesz a megoldás, mitől lesz emlékezetes az a nap, az a hét. Akár autó, akár repülő, akár hajó visz oda. Akár evezünk, akár tekerünk, akár gyaloglunk. Mert a túra sok mindent jelent. Erdőt, folyót, hegyeket, de városokat, mesés falvakat is. A vidék báját. A legendákat.

Állandóan mozgásban vagyunk. Ki ezért, ki azért. De mindig vágyunk olyan utazásokra, amelyek valós vagy elképzelt vágyainkra irányulnak. Mert a világ szép. Vagy a szép részét szeretjük szemlélni.

Én abban próbálok segíteni, hogy ne csupán a szépséget lássuk a tájban. Értsük is meg, amit látunk. Mert akkor sokkal inkább a magunkénak fogjuk érezni. Jómagam is ettől lettem geográfus.

Felmászni, alábújni, repülni, elvegyülni, játszani. Szárnyalni, lehasalni, mögé nézni, beszélgetni. Megérteni.

Kazbek, Grúzia, úton a Gergeti-gleccserhez

És kihasználni, továbbadni azt a tudást, amit a földrajztudomány boszorkánykonyhájában a professzoroktól kaptam. Mert az idegenvezető nem attól lesz idegenvezető, hogy felkészül és megtanulja az úti cél templomainak történetét, a sarki cukrászda 100 évvel ezelőtti tulajdonosainak a nevét, az építészeti stílusjegyek jellemzőit. A világot kell ismerni.

A társadalmakat, a geológiát, a meteorológiát, a népességi folyamatokat, a kőzeteket, a történelmet, a biológiát, és minden mögött a térbeliséget. Mert elutazunk otthonról, és arra vagyunk kíváncsiak, az idegen táj milyen titkait villantja fel nekünk.

Szívesen arra biztatnék mindenkit, hogy menjen el egyetemre, földrajz szakon tanulni. De mivel ez többnyire nem lehetséges, be kell érni azzal, hogy a magunkfajtáktól meghallgatjátok azt, ami minket is magával ragad ezen a végtelenül változatos világon. Akár jó, akár rossz.

Az utazás művelődés. Elmegyünk egy-egy túrára, utazásra, hogy szemlélődjünk és művelődjünk.

Az utazás kaland is. Valami mást, valami újat kapunk. Ki tudja, mit. Utólag dől el minden.

És megtanulunk kritikusak lenni. Nem kell elhinni mindent, ami a mindennapokban szembe jön. Gondolkodnunk kell. És kritikusnak lenni. Ehhez viszont sokat kell olvasni („Ne tessenek csodálkozni! Tessenek olvasni!” – Hajdú Zoltán professzor, 1994 táján).

Abban reménykedek, hogy az utazások során át tudok adni valamit abból a személetmódból is, ami ad némi esélyt a civilizáció fennmaradására. Ahogy azt néhány generációval előttünk megfogalmazták: Think globally, act locally. Nem (csak) a műanyagmentességen és a takarékos vízfogyasztáson van a hangsúly. Alázattal kell állni a világhoz és a saját életünkhöz is. Lelassulni kicsit. Vagy nagyon. Ha okosak vagyunk, nagyobb eséllyel vészeljük át a várható egyre nagyobb válságokat. Akár össztársadalmi, akár egyéni szinten.

És a turizmus. Szokták mondani, hogy a legártalmasabb dolog, mert az ember feleslegesen utazik. Nem. Egyetlen olyan utazás sem felesleges, melynek során új ismereteket szerzünk, ahol megismerjük a világ közeli vagy távolabbi szegleteit. Mert tanulni szükséges. Az elmúlt pár ezer évben többnyire abból származtak a konfliktusok, ha az emberek nem tudtak valamit. Az utazás nem öncélú. Ismeretekért és élményekért megyünk.

Rajzoljuk le együtt a Földet!

Sokat kellett várni, de végre újra kimozdulhatunk. A mozgás és az országjárás eddig is nyitva állt mindenki előtt. Most már közösen is útnak indulhatunk! És mivel az ember igyekszik kihozni a legtöbbet a szabadidejéből, mind a programok összeállításával, mind pedig az átadott – tudományos vagy kevésbé tudományos – információkkal az a célunk hogy a túrázók életre szóló élményeket szerezzenek.

Itt a nyár. Ilyenkor még szabadabbnak érezzük magunkat. Irány a Dunakanyar vízitúra, a Szigetköz, a Gemenci-erdő vízitúra vagy más vízpartok. Aztán ősszel több gyaloglás is lesz, kevéssé ismert hazai tájakat fedezünk fel. Többek között a Bükkalját, Abaújt, a Cserehátot, Baranya és Tolna rejtekeit... Télen pedig a Hévíz-patak és környéke lesz az úticél, hogy a gőzőldő patakon, a tündérrózsák között a hideg évszakban is sikerüljön töltődni élményekkel!

Ne vesszen el sem információ, sem élmény. Ezért íme, egy-két szó ennek az oldalnak a képeiről:

Cinque Terre legismertebb faluja, Manarola, egy turista szemszögéből
Tengeri kajakosok készülődnek a túrához a Gemenci-erdőben
Növekedő gabona a Kalocsai-Sárközben, egy kerékpártúra közben megpihenve
Lovasfogat üdvözlése Máriaszéplak egykori város templomának romjainál, a Geresdi-dombság határvidékén
Sivatagi táj Grúzia délkeleti részén, közvetlenül az azerbajdzsáni határ mellett
Vidám vízitúra Tokaj környékén, a Bodrogzugban
A ködből kibukkanó Meke vulkáni kúpjai Anatóliában
Virító repce Nógrádban
Naplemente Váckisújfalu templomán túl
Látszólagos határellenőrzés Kazahsztánban, pedig csak egy kis mókázás a nemzeti park munkatársaival a Csarin-kanyonnál
Lovas a hóban Grúzia északi részén, a Kazbeg felé vezető ösvényen (a Gergeti-kolostor és a Gergeti-gleccser között)
Szőlőtermés Tokaj-Hegyalján (Király-tető alatt, a Disznókő Szőlőbirtoknál)
Uzsonnázó asszonyok Sille falu szélén, Törökországban
Anatóliai vulkán naplemente idején, decemberben
Mevlana Fesztivál, a kerengő dervisek városában, Konyában
Kreatív földrajz óra egy interaktív tudományos játszóházban Konya városában Anatóliában
Vitorláskikötő őszi naplemente idején Dalmáciában (Tribunj)
Tipikus dalmát tengerpart, a süllyedő hegyvonulatokkal (a Szent Antal-csatorna Szebenikó városa felől)