Felfedezések a Bükk-hegység előterében

Frissítve: ápr 8

Szeretjük az olyan tájakat, amelyek a szemeink előtt vannak, mégis van mit felfedezni rajtuk. Bár a felfedezni való nem derül ki első ránézésre. Érdemes hagyni, hogy a táj megnyíljon előttünk. És ehhez az is kell, hogy soha ne üldözzük a kötelezőnek gondolt, legismertebb látnivalókat. Le kell térni az útról, lassítani kell, nyitott szemmel kell járni a falvakat és a közöttük elterülő vidéket.

Túrázni lehet teljesítmény jelleggel is, de jóval szórakoztatóbb, ha sokkal változatosabb élményeket keresünk. Vagy hagyjuk, hogy azok keressenek minket, amíg az adott vidéken időzünk.

A Bükkalja két táj határán fekszik. Ez már nem a hegyvidék, de még nem is az Alföld. Lankás dombhátak váltogatják egymást. Dél felé, ahonnan érkezünk, még széles völgyekkel tagoltan, aztán egyre fentebb már szűkülnek a völgyek, meredekebbek a domboldalak, és idővel a sziklák is felszínre bukkannak. Ekkor már kezdjük sejteni, hogy megérte erre jönni.

Az ember persze évszázadok óta a tájhoz alkalmazkodva gazdálkodik. Odalent még ring a gabona, amit fentebb felváltanak a legelők, és persze a szőlőültetvények. A föld értékes, a helybeliek pedig meg is becsülik.

A falvak a szerteágazó völgyeket igyekeznek kitölteni. Keskeny utcák, és bár a XX. század második fele keményen jelen van az építészetben, annál értékesebbek a korábbi, népi építészeti értékek, a bájos parasztházak, amelyekből szintén nincs hiány errefelé. Igaz ugyan, hogy meg kell találni őket, mert ők sem adják könnyen magukat.

Odakint a legelőn pedig készül az alapanyag a jófajta helyi sajtokhoz. Mert jól ki van ez találva. Ha az embernek van ideje évszázadokon át megfigyelni a természetet, akkor rájön, melyik dűlő mire alkalmas. A meredekebbek, ám cserében barátságosan a Nap felé fordulók a szőlőket fogadják tárt karokkal, a kevésbé meredek, de sovány talajjal borított hátak pedig tartalmas eleséggel látják el a csordákat és a nyájakat.

A falvakban közelebbről is barátkozhatunk az állatokkal. Lovakkal, szamarakkal, illetve egzotikus állatokat látni is van esélyünk.

Ha megtaláljuk, akkor szívesen fogadnak egy kis állatfarmon. Itt számos fajtáról mesélnek nekünk, de még a keltetőben is tehetünk egy látogatást, ahogy éppen bújik kifelé az ifjú nemzedék.

Valljuk be, a házőrzők vegyesen állnak hozzá az idegenekhez. Ha beszéljük a nyelvüket, akkor az első ránézésre haragos fenevadak is hagyni fogják megvakargatni az oldalukat. Persze, erre senkit nem biztatunk. De elkapni egy-egy bohókás pillanatukat, arra mindenképpen megvan az esélyünk.

Persze, az sem csalódik, aki túrázni szeretne errefelé. A Bükkből lefelé futó völgyek a sűrű turistaút-hálózat alapjai. És amikor a völgyekből kiemelkedünk magasabb térszínekre, akkor csodálkozunk rá igazán a tájra. Kell azonban figyelni is, mivel a réteken kevesebb a jelzés.

Szerencsére vannak kilátópontok is, amelyek már messziről irányt mutatnak a túrázók számára.

Az erdő mélyén sok nyomvonal vezet. Helyi specialitás a Bükkaljai Kő-út és a Korona-út (utóbbi főleg kerékpárosoknak). Bár nem oly régi jelzésekről van szó, az elöregedett, veszélyes fákat időközönként eltávolítják. Így is megmarad azonban a varázsuk.

A bükkaljai borkultúra külön történet. A borról, a hagyományokról és a különleges pincékről egy következő bejegyzésben lesz szó. Azt azonban már most érdemes megjegyezni, hogy a szőlőültetvényekhez mindig kapunk dekoratív hátteret.

És még bőséggel ejthetnénk szót a vadak megfigyeléséről, a kis világvégi tanyákról, a Hór-patakról, és rajta a népszerű horgásztóról, vagy a helyi ínyenc falatokról.

Az alábbi képen éppen egy néptánc tábor szünetében falatoznak frissen szedett málnát a fiatalok.

És a lelkes zenészek húzzák a talpalávalót...

E néhány sort csupán ízelítőnek szántuk. Bár meg lehet próbálni szavakkal ennél gazdagabban is leírni mindazt, amivel a bükkaljai táj fogadja a túrázót, azonban a túl sok szó helyett még a geográfus is jobban szereti képekben elbeszélni a várható élményeket, ami valamennyi túránkon vár ránk. Ezúttal eltávolodtunk a vizektől, de lássuk be, vízitúra nélkül is van élet. Átmenetileg.

Következő bükkaljai írásaink nem csak a borról, hanem az alapos kutakodással fellelhető népi hagyományokról és az ősidőktől máig ható kőkultúráról fognak regélni. Ha pedig kedvező fogadtatásra találnak a képek, akkor részletes programmal is szolgálunk, hogy aki szeretné, maga is átélhesse azokat az élményeket, amelyeket nekünk eddig minden látogatásunk alkalmával sikerült átélni a Bükkalján.

13 megtekintés0 hozzászólás

© 1971-2021 by  Donkesz. 

  • Facebook