Görögök Szicíliában

Mielőtt Szicíliába utazik az ember, érdemes kicsit körülnézni, mi vár rá ott. Még ha lesznek is velünk túravezetők és idegenvezetők, nem szabad csak az utazás időtartamára tenni az ismeretek szerzését. Az élményt úgy tudjuk a legmagasabb szintre emelni, ha több körben találkozunk a hely kalandos történelmével, legendáival és azok ma is élő következményeivel. Szicíliának minden részén találunk olyan emlékeket, romokat és ma is használt építményeket, amelyek a sokszínű múltról tanúskodnak. Ezek egy része jól ismert a világ előtt, így meglehetősen sokan kíváncsiak rájuk. Örvendetes, hogy a világ utazói és turistái ennyire kíváncsiak a történelmi múltra. Ám sajnos olyan sokan vannak, hogy nagy koncentrációjuk gyakran lecsökkenti az élményt. Ezért a mi utazásaink elsődleges szempontja, hogy úgy mutassunk meg egy-egy vidéket, régiót, hogy minél kevésbé kelljen találkoznunk a tömegturizmus káros hatásaival. Ennek érdekében igyekszünk elkerülni a tömeges helyeket. Szerencsére ezzel a legkevésbé sem veszítünk semmit. Éppen azt szeretjük megmutatni utastársainknak, hogy mennyi minden felfedezni való van a kitaposott turista ösvényektől távolabb is.

Ez az írás részben azért készült, hogy segítsen belevágni a szicíliai utazásra történő felkészülésbe.

Cefalù nyáron 

Így ősszel nem Szicíliába, hanem Északnyugat-Szicíliába* utazunk. Sőt, azon is túl, az Egadi-szigetekre is. Bőséges élményben lesz részünk a szigetnek ezen a kis részén is! És ezek autentikus élmények lesznek. Akinek van kedve, akár ebben az évben, akár később jön majd velünk Szicíliába,* mesélünk egy kicsit, elsőként a görög időkről.

Felmerül a kérdés, hogy nyelvhasználati szempontból mi a helyes? Szicíliába vagy Szicíliára? Az utóbbi mellett szólók legfőbb érve az, hogy egy szigetről van szó, amit a magyar nyelvben -ra, -re toldalékkal látunk el (’a szigetre mentem’). Így van ez a Margit-szigettel, Máltával és sok távoli, egzotikus szigettel is. Esetünkben annyi bonyolítja a dolgot (és ez nem szigorúan szabály kérdése, hanem a kialakult szokásoké), hogy Szicília nem csak sziget, hanem egy közigazgatási egység, egy olasz régió is, méghozzá a legnagyobb területű az országban. Tehát a használat során, más régiókhoz hasonlóan alakult a toldalékolása (külső helyhatározórag). Toszkánába, Pugliába, Abruzzóba, Campaniába, Liguriába. A nyelvtudomány ezt úgy mondja, a külső helyhatározórag nem szigorú szabály (lásd: Japánba, Indonéziába). Tehát ahogy a nyelvi szokások kialakultak, úgy kell használni. Ezért használjuk úgy, hogy Szicíliába.

A magyar helyesírás szabályai 12. kiadás (Akadémiai Kiadó, 2015.) alapján

Miután több évszázadon át szórványosan kapcsolatba kerültek Szicília kisebb szigeteivel és tengerparti területeivel, körülbelül a Kr. e. 800. évtől a görögök megkezdték azt, amit a tankönyveink – meglehetősen pontatlanul, elnagyolva és rossz értelmezésekre okot adva – Szicília és Dél-Itália gyarmatosításának tekintenek. Magna Graecia, azaz Nagy-Görögország néven ez a régió végül több görög otthona lett, mint maga Görögország. Néhány évszázadon belül a görögök teljesen asszimilálták az őslakos sziceleket és elímiakat, megnehezítve ezzel a karthágóiaknak dolgát, akik küzdöttek a Szicília feletti uralomért.

Görögös hangulatú halászfalu Szicília nyugati részén, az Egadi-szigeteken

Az általános "görög" kifejezés meglehetősen nehezen megfogható, bár általában pontos a Szicíliában letelepedett különféle hellenisztikus népesség leírására.

A „klasszikus” és a „hellenisztikus” kifejezéseket köznapi értelemben meglehetősen lazán kell használni az ókori Görögország általános leírására. A történészek számára azonban a görögök bronzkori hellén időszaka volt a legkorábbi, amely Kr. e. 1050 körül ért véget. Ezt követte a vaskori hellén korszak, majd végül, Kr. e. 323 körül a hellenisztikus korszak.

Szicília nagyobb városait az Égei-tenger és a Földközi-tenger keleti medencéjének más részeiből származó lakosság alapította. Időnként ezek a városok is háborúztak egymással. A görög társadalomra a Mediterráneum keleti részének kultúrái (különösen az asszírok, a babiloniak és az egyiptomiak) voltak hatással. De aztán a görög kultúra is hosszú fejlődési utat járt be, majd legalább annyira befolyásolta az ókori római társadalmat, mint az etruszkok. A görög művészet és filozófia, amelyre a római kultúra nagy része is épült, évszázadokon át uralta a mediterrán világot, amíg a Római Birodalom kései korszakaiban a keresztény mozgalmak elkezdték elhomályosítani azt. Az ókorban a görög kultúra összeolvadt Perzsia, Fönícia, majd Róma kultúrájával, miközben önmagában is egyedi jelenség volt.

Paestum (korábban Poseidonia) városa az Amalfi-part és Cilento között 

A görög nyelv, amelynek ábécéje a föníciai nyelven alapult, Szicília népnyelve volt egészen a kora középkorig. A rómaiak alatt a latin lett Szicília „hivatalos” nyelve, de a legtöbb szicíliai továbbra is görögül beszélt, amelyet a legtöbb művelt római is használt.

A görög nyelv annyira a római kultúra alapján képezte, hogy sok uralkodó is használta. Marcus Aurelius egyik leghíresebb művét görög nyelven írta. Claudius is jól beszélt görögül és görög nyelvű adminisztrációt tartott fenn. De Augustus és Tiberius is használtak görög kifejezéseket. Hadrianus annyira rajongott a görög kultúráért és nyelvért, hogy Graeculus (’Görögöscske’) volt a gúnyneve. Julius Caesar is beszélte a nyelvet, állítólag híres utolsó szavait is görögül mondta (tehát nem ’et tu mi fili’, hanem ’kai su, teknon’ hangozhatott el.

A görög nyelv sem volt azonban egységes, Dél-Itáliában, az egykori Magna Graecia területén jól beazonosíthatóak az egyes görög dialektusok, főleg aszerint, hogy a letelepedők az "anyaország" mely részéből érkeztek.

A térkép az egyes görög nyelvjárások területi elterjedését mutatja be, a jelentősebb településekkel.

(Piros apró betűvel jeleztük azokat a területeket, ahová utazásokat szervezünk.)

A föníciaiak és a karthágóiak hatásait sem szabad figyelmen kívül hagyni, de ezek viszonylag rövid életűek voltak, és nagyrészt Nyugat-Szicíliára korlátozódtak. Keletről nyugatra haladva a görögök végül gyarmatosították az egész szigetet.

Az egész a trójai háború utáni időszakkal kezdődött. Vergilius (önmaga szerint csak majdnem) tökéletes nyelvezetű műve, az Aeneis mesél részletesen a legendák ködébe vesző történetről, melynek során a vesztes háborúból sikeresen elmenekülők – isteni sugallatra – új haza keresésére indultak, és sok kaland után megérkeztek Latiumba, ahol részesei voltak a későbbi Róma megalapításának. A történetben nagy szerep jutott Szicíliának, ahol többször is jártak hőseink.

A régészetileg bizonyított tények alapján olyan gyorsan ment végbe a görögök és Északnyugat-Szicília őslakóinak, az elümiaiaknak az egyesülése, hogy a leletek alapján nem mindig tudják megkülönböztetni az egyik civilizációt a másiktól. A legnagyobb görög mítoszok közül több is szicíliai eredetű, mint ahogy a legnagyobb görög templomok és amfiteátrumok között is szép számban vannak Szicíliában találhatóak. Alapítása után néhány évszázadon belül a szicíliai Siracusa városa, Arkhimédész szülőhelye, hatalomban és presztízsben már Athénnal vetekedett. Ekkoriban már görög befolyás alatt állt az Égei-tengeren túl Ciprus és Kréta is, majd a Fekete-tenger egyes partvidékei is (köztük a mai Krím-félsziget és a Kolkhiszi partvidék a mai Grúzia területén), de jelen voltak a Mediterráneum nyugati részén is. A hanyatlás időszakában még Egyiptom is a hellenisztikus világ égisze alá került, Kleopátra volt a görög dinasztiák egyik utolsó örököse.

Forrás: The Wadsworth Atlas of International Relations, 2005

Garni hellén temploma Örményországban

Az egykori görög világ legnyugatibb vége, a mai Cadiz (Andalúziában, túl Gibraltáron, azaz Heraklész oszlopain) és az örmény Garni (Jerevántól 20 kilométerre keletre) között a távolság 4412 km. (És akkor még nem beszéltünk Nagy Sándor hódításairól az Indus völgyéig, ami innen még további 2700 kilométer délkelet felé.)

A Knosszoszi-palota részlete Krétán

Afrodité sziklája Ciprus déli részén

Az istennő születésével kapcsolatban néhány érdekesség:

• Gaia kérésére fia, Kronos rátámadt apjára, Uranosra, akinek egy levágott nemes testrésze a tengerbe hullott. A szépség és szerelem istennője ekkor jelent meg ott a habokból. Az afros szó eredetileg habot jelent, ezzel utal a neve a tengerből való származására.

• A szikla mai neve – Petra tou Romiou – egy egészen más történetre utal. Basileios egy XII. századi arab származású bizánci eposzi hős, aki a történet szerint ezzel a sziklával állította meg a támadó arab seregeket.

• Petra tou Romiou, azaz Római kő, mivel a Kelet-római Birodalmat mindenki a Római Birodalom örökösének tekintette és így tekinthetjük ma is, annak ellenére, hogy a későbbi korok ráaggatták a bizánci jelzőt.

• Hősünket az utókor két nemzetűnek (Digenes) nevezi a kettő származása miatt. A nevének a másik fele (Akritasz) pedig magára a romantikus eposzra (akrita) utal, amelyben a birodalom keleti tartományai lakóinak és katonáinak hőstetteit ünnepli. Az akritas szó eredeti jelentése határőr.

• Szintén érdekes, hogy napjainkban, a turizmus által uralt világban is ezen a néven, nem pedig Afroditéként nevezik a sziklát. Persze az istennő neve azért megjelenik a környék szolgáltatóinál bőségesen.

Kulturálisan csak a rómaiak voltak nagyobb hatással a modern világra, mint a görögök, de mivel Róma is a görögök örököse, ugyanarról beszélünk. A történészek gyakran úgy is beszélnek a görög–római kultúráról, mintha Görögország és Róma ikrek lennének. A római romok sem hiányoznak Szicíliából, de aki kizárólag latin örökséget keres, ami összevethető Milánó, Torino vagy Benevento örökségével, az csalódni fog. Ezért is emlegetik gyakran a dél-olaszok, hogy ők a valódi Itália valódi örökösei, nem az észak.

És egy kis érdekesség. Tanulmányaink alapján az a kép él a fejünkben, hogy először voltak a görögök, aztán meg a rómaiak. Az egyik kultúra a másikból fejlődött. A valóságban azonban ennél árnyaltabb a kép, és nem csak a számtalan tényező miatt. Meglepődünk, ha az évszámokra pillantunk. Az első görög olimpiai játékokat Kr. e. 776-ban rendezték. És melyik évben alapították (a legenda szerint) Rómát? Kr. e. 753-ban. Csupán 23 évvel a legelső görög olimpia után. Tehát még ha később is kezdődött a rómaiak civilizáció-építése, sok párhuzamos évszázad telt el!

Athén, Akropolisz 

A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy már Krisztus előtt több, mint 14 évszázaddal mükénéiek és minósziak kereskedelmi telepeket hoztak létre Szicília nyugati részén, a Jón-tenger partvidéken. Az egyetlen biztosan ismert őslakosnak tekinthető szicíliai nép ebben az időben a szikán volt, akiknek a társadalma meglehetősen primitív volt a görögökéhez képest. Feltehetőleg az otthoni háborúk és az éhínségek indították el a görögök részéről a kivándorlást. A nagy tömegben útnak indulók bíztak abban, hogy Itáliában több földterület állt rendelkezésre, mint Görögországban. A jónok (iónok) voltak az első görögök, akik véglegesen letelepedtek Szicíliában. Az első állandó görög település Naxos volt (a mai Taormina mellett) Kr. e. 735 körül. Ezt gyors és nagyszabású letelepedés követte. Az őslakosokat az első telepesek nevezték el sziceleknek és aztán innen eredt a sziget görög neve is, Sikelia.

Újabb soron kívüli érdekesség. A Földközi-tenger földrajzi középpontja épp itt van, Taorminától északra.

Néhány évvel később Syracuse-t (a mai Siracusa helyén) korinthoszi telepesek alapították. Zanclé (Messina) megalapítása nagyjából ugyanebben az időben történt. Mindkét településen voltak már korábban is kezdetleges kikötők, amelyeket a görög hajósok ismertek. Sorra jöttek létre a kolóniák, eleinte továbbra is a Jón-tenger partján. Ezek közül kiemelkedő Megara (vagy Megara Hyblaea, Augusta közelében). Ezt a települést Kr. e. 728-ban alapították a görögországi Megarából bevándorlók. Katane (Catania) nagyjából ugyanebben az időben jött létre. Rodoszról és Krétáról érkező telepesek alapították Gelát ugyanebben az időszakban. Selinust (Selinunte) a következő században alapították. Akragas (Agrigento) egy fiatalabb város, amelyet Kr. e. 580 körül alapítottak Gela polgárai. Az elümi (tehát nyugati és nem tengerparti, őslakosok által alapított) Egesta (Segesta) városa fokozatosan hellenizálódott ugyanebben az időszakban. Számos, a szikánok, elümiak vagy szicelek alatt virágzó közösséget asszimiláltak a görögök az egymást követő évszázadokban. 

 Segesta romterülete Északnyugat-Szicíliában

Könnyebb megérteni a görög Szicília történetét, ha röviden átismételjük az ókori Görögország történetét. A hellének (görögök) Hellászban (Görögország) egymástól független városállamokban éltek, de közös nyelvet és közös vallást (hitvilágot) használtak. A görög civilizáció Kr. e. 2000 körül kezdődött, de már Kr. e. 3000 körül a krétai minósziak uralták az égei-tengeri társadalmat. A mükénéiek (Görögország szárazföldjének déli részén) Kr. e. 1450 körül szorították ki őket. Mükéné és a Peloponnészosz néhány települése Kr. e. 1200 után elpusztult, és az észak-görögországi dórok foglalták el a térséget, míg sok mükénéi Kis-Ázsiába menekült. Így kezdődött egy sötét kor, amely körülbelül Kr. e. 800-ig tartott. Ekkor vándorolt ki sok görög, akik Szicíliában vagy más mediterrán területeken telepedtek le. Kr. e. 800 körül az írás újra elterjedt, ezúttal a föníciai által alkotott ábécét használva.

A demokratikus eszmék és a kifinomult filozófia ellenére a görögök általában megvetették a nem görögöket, akiket barbároknak neveztek. Bár később a rómaiak is hasonló kifejezéseket használtak, ők már nyitottabbak voltak a polgárjog megadására az idegenek számára.

Kr. e. 500 körül Perzsia elfoglalta a kis-ázsiai görög városállamokat. Az athéniak Kr. e. 490-ben legyőzték a perzsa sereget Marathonnál. Tíz évvel később a Szalamiszi-csatában újra a görögök győztek. Ekkor a föníciaiak a perzsákat támogatták, úgyhogy Szicíliában is tovább súlyosbodott a viszonyuk az ottani görögökkel.

A perzsák legyőzését aranykor követte, de az északi és déli görögök közötti rivalizálás is elmérgesedett. Ez az Athén ás Spárta közötti peloponnészoszi háborúban csúcsosodott ki, ahol szintén komoly szerep jutott a föníciaiaknak. Kr. e. 416-ban az Athén és Szirakúza közötti konfliktus vezetett görög-görög háborúhoz. Az athéniak megtámadták a szicíliai várost, akik csak a spártaiak közbelépésének köszönhették megmenekülésüket. Az athéniak veresége gyakorlatilag véget vetett Athén és más görög városállamok hatalmának a szicíliai városok felett. De Szicília görögsége nem úszta meg ennyivel.

A konfliktus Karthágóval folytatódott. A görögök itáliai fénykorának a pürroszi háborúkkal lett vége. Ehhez az eseménysorozathoz kötjük a római uralom kezdetét Dél-Itália felett. Szicília legnagyobb görög városa, Siracusa Kr. e. 212-ben került a rómaiak kezére. Kr. e. 146-ban a rómaiak harmadik pun háborúja Karthágó ellen véget vetett a görögök, majd a rómaiak elleni több évszázados föníciai (majd karthágói) konfliktusnak. Ezekben a harcokban többször volt szerepe a két kultúra határán elhelyezkedő Egadi-szigetek egyikének, Marettimónak. Kr. e. 140-re a rómaiak Görögországot is a gyorsan terjeszkedő birodalmukhoz csatolták. A hellén kultúra azonban továbbra is hatással volt a hódítókra.

Marettimo Levanto szigetéről 

Az ókori Görögország, a többistenhitével és meseszerű mitológiája, valamint a rabszolgatartás ellenére is a nyugati civilizáció sarokköve. A nép általi kormányzás (demokrácia), az esküdtszék általi tárgyalás és a törvény előtti egyenlőség vezérelv volt Görögországban és a meghódított térségekben. A görögök számos területen alkottak maradandót a tudományos és gondolkodásban és a művészetekben. A matematika, a geometria, a fizika, a filozófia és a biológia sokat köszönhet az ókori görögök tudásának. Az irodalomban megalkották a tragédiát, a komédiát és a lírát. Az esztétikáról és a szépségről alkotott eszményük nagyban befolyásolta a nyugati művészetet. És ez a civilizációs és tudományos–kulturális multiplikáció Dél-Itáliában, a Magna Graecia, és így részben Szicília területén ment végbe.

Platón, aki Kr. e. 388-ban látogatott Siracusába, Szicíliát tartotta tökéletes helyszínnek utópikus társadalma számára. A városi élet (beleértve a várostervezést), a kormányzás és az állampolgárság az Athénban ismert fogalmakon alapult. Ideális esetben az őslakosoknak, akik asszimilálódtak a görögökkel, minden tekintetben hellenizálódniuk kellett volna, bár a folyamat egyes időkben és helyeken nagyobb sikerrel járt, mint máshol. A külkapcsolatok (például a karthágóiakkal való viszony) is igen összetettek voltak. A kirajzás első néhány évszázadát követően Szicília legtöbb görög városa a történelmének nagy részében független volt. Ez lehetővé tette Selinus és Akragas számára, hogy kereskedjenek Karthágóval, még akkor is, amikor a legtöbb görög város hivatalosan háborúban állt az afrikai várossal, miközben Zanklé elzárta a Messinai-szorost, és kikötői adót írt elő a görög hajók számára.

De a platóni utópia csupán álom volt. A görög társadalom korántsem volt tökéletes, az egyenlőtlenség társadalmi problémákat szült, mégis alapvetően jólét uralkodott. Az ókorban Szicília fát, gyapjút és gabonát kínált a kereskedőknek kerámiatermékekért, textíliákért és fémekért cserébe. Az ókorban a maihoz képest más, jóval csapadékosabb éghajlat uralkodott a szigeten. A görögök Szicíliája sokkal erdősültebb volt, mint a ma ismert sziget, részben hajózható folyókkal. A klasszikus görög művészet és építészet pedig szépen kiegészítette ezt a természeti környezetet.

Szicília legismertebb irodalmi leírását Homérosz Odüsszeiája nyújtja számunkra. Emellett Diodorosz Szikulusz és Thuküdidész a legismertebb görög történészek a szigetről, de szicíliai volt Aiszkhülosz és Arkhimédész is, de a mitológiai Daidalosz, valamint a szerencsétlen Arethusza és Perszephoné otthona is a sziget volt.

Odüsszeusz-dombormű egy ház falán Santa Mariában, a Cilento-vidéken, Campaniában 

A görög kultúra nem ért véget a Római Birodalommal. A Kelet-római Birodalmat, vagy ahogy a későbbi korok elnevezték, a bizánciakat („bizánci görögöket”) Bizánc (Konstantinápoly) „maradék” görög civilizációjával azonosítják, amely a középkorban ezer éven át igyekezett megőrizni a két ókori civilizáció értékeit.

Kétségtelen, hogy a rómaiak is hatással voltak Szicíliára, de nem annyira új településeket alapításával, mint inkább a meglévő görög települések romanizálásával. Egyfajta görög–római társadalmat hoztak létre, amely soha nem tűnt kizárólagosan itáliainak. Szicília ókori népei közül a görögök hagyták hátra a legnagyobb genetikai és történelmi örökséget. A középkorban a szaracénok általi tömeges betelepülésig Szicília ókori és középkori (bizánci) görög öröksége alkotta a sziget kultúrájának legkiemelkedőbb részét.

Monreale, Santa Maria Nuova székesegyház, a normann korból