A művészek számára a Dunakanyar egyfajta alkotótelep hosszú idő óta.
Aki napjainkban fel tudja fedezni ezt az oldalát ennek a sokoldalú vidéknek, tehát meglátja benne az alkotásra ösztönző elemeket, megérinti a szelleme vagy akár csak a historikus hangulata, az mondhatja el magáról, hogy igazán át tudta élni a Dunakanyar-élményt. Egy átlagos Dunakanyar-vízitúra ebből semmit nem mutat meg. Mi nem csak a víz felől járjuk be azokat a helyszíneket, ahol éltek, alkottak vagy csak nyaraltak a művészek. Sétálunk a parton, keressük a nyomaikat. Néhányukról szól az alábbi írás.
Radnóti sok szállal kötődik a Dunakanyarhoz. Anyai ági rokonai váciak voltak. Sokszor nyaralt Vácott. Később Komáromban is sok időt töltött, akkor már Fannival. Gyakran indultak kettesben evezős túrára, a Dunakanyarban és a Római-partról is. Talán az egyik legismertebb kép róluk az egyik visegrádi „vízitúrájuk” alatt készült.
Babits Mihály idős korában egy esztergomi nyaralóba költözött, de sok időt töltött Visegrádon egy szanatóriumban is. Emellett nyaranta Karinthyval Nógrádverőcén időzött mint ahogy Kosztolányi is. Egy baráti házaspárt látogattak itt, akik irodalomszervező munkájukról voltak jól ismertek, és Békés megyéből internálták őket a Dunakanyarba. Náluk nyaralt Devecseri Gábor családja, Tersánszky-Józsi Jenő, Somlyó György, Weöres Sándor és Kosztolányi Dezső is. Devecserinek különösen sok művében jelenik meg a Dunakanyar. Kosztolányi pedig az Esti Kornél című művében festett le hangulatképeket a Dunakanyarból.
Weöres Sándor járt ezen felül Babitsnál is látogatóban Esztergomban, és Hamvas Bélánál is Szokolyán. A Nyugatosok esztergomi látogatásainak emlékét őrzi a híres autogram fal a Babits Emlékházban.
Babits evez
Nógrádverőce kedvelt tartózkodási helye volt Szabó Lőrincnek és Kodolányi Jánosnak is. A Krúdy család pedig Nagymaroson nyaralt, de az író később is sokszor látogatott ide, gyakran szellemidézésre egy ezoterikus pap barátjával. És persze korai Szindbád novellája is itt készült.
A művekből világosan kivehető, hogy valamennyi művészt áthatotta a Dunakanyar hangulata. Arra pedig különösen büszkék lehetünk, hogy ilyen vízitúrázó elődeink voltak.
A Dunakanyarhoz legszorosabban kötődő, legismertebb művész Szőnyi István, aki még Schmidt családnéven látta meg a napvilágot, egy német származású családban. 29 éves korában költözött Zebegénybe. Ettől fogva lettek líraibb, idillikus hangulatóak a képei. A fő témája a paraszti élet, a zebegényi táj volt, de a művein jól felismerhető a nagybányai iskola hatása. Mesterei között említette Ferenczy Károlyt, míg az ő egyik tanítványa Szász Endre volt. Zebegényi lakóháza ma emlékmúzeum.
A zebegényi strand az egyik vízitúránkon és ahogy Szőnyi megfestette
Kós Károly pályakezdőként alkotott temploma Zebegényben a környék egyik legismertebb építészeti alkotása. Arról már kevesebbet tudunk, hogy a Duna-partra egy vendéglőt és egy csónakkikötőt is tervezett. Mivel már a század első éveiben is élénk vízi élet volt errefelé.
A Dunakanyar másik alkotóművésze Gorka Géza. A keramikus Verőcén alkotott, itt található a műveiben gazdag múzeum. Legnagyobb jelentőségének azt tartják, hogy sikeresen ötvözte a tradicionális kerámiaművészetet, a népi hagyományokat saját alkotóerejével. A verőcei múzeum épülete és a kertje, de még a környező utcák is sugározzák azt a hangulatot, ami magával ragadhatta a századelő művészeit.
Lánya, Gorka Lívia is keramikus lett. Ő 1962-ig alkotott Verőcén, utána Budapesten majd Szentendrén, illetve Tapolcán élt. És az ő fia, Gorka-Focht Géza is neves keramikussá vált.
A Dunakanyar ezen felül nem csak írók, költők és keramikusok terepe, a filmesek is gyakran fedezték fel maguknak a látványos Duna-parti tájat. És nem is akármilyen filmesek.
1943-ban készült, számos szobi jelenettel a Valamit visz a víz című film, Zilahy Lajos nagysikerű regénye alapján, Karády Katalinnal és Jávor Pállal.
1962-ben a nagymarosi Sólyom-sziget játszotta a Senki szigetét Az aranyember forgatásán, ahol Pécsi Ildikó frissen végzett főiskolásként kapta meg Noémi szerepét.
És így néz ki napjainkban ez a táj, a víz felől, egy Dunakanyar-vízitúra részeként.
Ez a korszak különösen gazdag volt dunakanyari filmekben.
Dömösön koprodukcióban készült, Keleti Márton rendezésében a Fekete szem éjszakája című film, 1957-ben. Majd 1960-ban Kismaroson a Zápor című film. A forgatókönyvet Dobozy Imre írta, aki a jóval ismertebb Tizedes meg a többiek című mű forgatókönyvének is az alkotója. Az alábbi kép at MTVA Archivumából egy kismarosi forgatást mutat, ahol egy mellékágban egy tutajról készültek a vízparti jelenetek.
1963-ban Verőcén forgatta Jancsó Miklós az Oldás és kötés című filmet, Domján Edittel és Latinovits Zoltánnal. Szintén Verőce volt a helyszíne 1972-ben a Még kér a nép című filmnek.
1975-ben készült a Sztrogoff Mihály című film. Ebben a Duna a Volgát játszotta, míg Zebegény volt a helyszíne a Nyizsnij Novgorodban játszódó jeleneteknek. Ehhez persze ügyes trükköket kellett alkalmazni.
És ne feledkezzünk meg a legújabb filmről, amit Szabó István készített 2020-ban. A Zárójelentés című mozi szereplői között van Klaus Maria Brandauer, Udvaros Dorottya, Eperjes Károly, Stohl András és Szirtes Ági. Reméljük, hamarosan kiderül, milyen sikerre viszi a film a hazai és nemzetközi mozikban.
Tehát a Dunakanyar jóval több mint vízitúra. Fedezd fel egy geográfussal, ha van kedved!
Levendulamező Zebegény felett, ahol csak a beavatottak járnak
Zebegény Szőnyi István szemével
Nagymarosi kikötő a század elején
Verőce vidéke a Duna felől szemlélve, vízitúra-hangulattal
És visszatekintés Nagymaros felé Kismaros irányából, egy vízitúrával töltött nap végén