Óraátállítás és időzónák

Ahogy a korábbi írásokban (Térképvetületek, Afrika szétszakadása, Napforduló, Vikingek, Izlandi irodalom, Grúzia kulturális értékei, Vulkánkitörések, A vízitúrázás földrajza, Vízitúra históriák) láthattuk, a geográfus igyekszik a saját tudományát érintő kérdésekben terjeszteni az ismereteket. De nem vesszük zokon, ha nem ragad meg minden az olvasóban. Meg kell találni az érdekes elemeket, illetve azokat a témákat, amelyek a mindennapi életünkben is szemünkbe ötlenek.

Johannes Vermeer 1669: De geograaf (A georgáfus)

A következő írás az időzónákról szól. Hogy jobban értsük például az óraátállítások idején fellángoló (sokszor szakszerűtlen) vitákat.

A Föld gömbölyű. Legyen ez a kiindulópont. Forog a tengelye körül, tehát a Nap (és a Hold és a csillagos égbolt) halad a látszólagos pályáján. Így eltérő időpontban kel és nyugszik a Föld különböző pontjain. És minden pillanatban máshol jár.

Azori-szigetek (Ilhéu da Vila) és Mongólia (Gorkhi Terelj Nemzeti Park). Egymástól 132º50’-nyi távolságra.

Azaz a Nap 8 óra 50 perc alatt "teszi meg" az utat a két hely között.

És valahol útközben áthalad felettünk is (Orfű).

Mióta feltaláltuk az időmérést, többnyire ezekhez az égen járó objektumokhoz igazítjuk azt. Aztán ahogy egyre fontosabb lett az időnek nem csak a mérése, hanem az egyes területeken mért időknek az egymáshoz való viszonya, ki kellett találni valamit arra, hogy ne legyen minden egyes földrajzi helynek saját, a többiektől eltérő időmérése és ideje.

Az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy felszeleteljük a Földet zónákra, és az egyes zónáknak lesz saját idejük. De mekkorák legyenek ezek a zónák? Ha túl kis területeket fognak át kelet-nyugat irányban, akkor marad a rengeteg fél zóna, mind a saját idejével. Nem sokat segítene a nagy nemzetközi együttműködésben. Ha azonban túl kevés zónát határozunk meg, azzal összezavarjuk magunkat. Ez esetben hatalmas távolságokon belül, amelyeket a Nap akár több óra alatt jár be, azonos időt mutatnának az óráink. Reggel nyolckor a zóna keleti szélén már javában zajlana a munkanap, a Nap közeledne a deleléshez, mindeközben a zóna nyugati végén még csak nem is hajnalodna. És kelettől nyugatig nyolcat mutatnának az órák. Nem lenne praktikus.

De nem emiatt a két szélsőséges eset miatt lett bevezetve egy köztes változat. Ennél egyszerűbb a megfejtés. A Föld 24 óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot a tengelye körül. Azaz 24 óra alatt kerül egyet a Nap a látszólagos pályáján. Egy kört. És egy kör az 360 fok. Osszuk fel a kört a 24 óra alapján 24 részre, 24 zónára. 15 fokot kapunk. Így lett 15 foknyi földrajzi hosszúság egy időzóna kiterjedése.

15 fokonként felosztottuk a Földet, ezek lettek az időzónák alapjai. De még mindig maradt két fontos kérdés. Az egyik az, hogy honnan kezdjük. Ez igazából mindegy, hiszen a mozgás nem áll meg, a Nap újra és újra teszi a dolgát, halad az égbolton keletről nyugat felé, majd éjjel a Föld túlsó oldalán. Az viszont lényeges, hogy a 15 fokos osztásköz melyik meridiánokhoz illeszkedjen. 0, 15, 30, 45 fokon húzzuk meg a határokat? Vagy ezek a meridiánok legyenek inkább az egyes időzónák középvonalai. Logikusan az utóbbira esett a választása a nemzetközi tudományos közösségnek. Így a kezdő meridiántól, azaz a greenwichi délkörtől kelet és nyugat felé is 7,5-7,5 foknyi a kiinduló időzóna kiterjedése.

Éppen 141 évvel ezelőtt, 1884. november 1-én döntötték el a világ időzónákra osztását. Washingtonban, a Nemzetközi Meridián Konferencián ülésezett 25 ország, ők állapodtak meg abban, hogy a a Greenwichen áthaladó délkör legyen a kezdő. És Greenwichnek az időzónáját hívjuk UTC-nek, azaz Egyezményes Koordinált Világidőnek (Coordinated Universal Time). A Greenwichi Királyi Obszervatóriumon áthaladó hosszúsági kör jelölésére eredetileg egy sárgaréz, majd acél szalagot használtak, aztán az ezredforduló előtt egy zöld lézersugárral váltották fel ezt.

A másik kihívás az volt, hogy az időzónák határai, tehát kelet és nyugat felé a 7,5, 22,5, 30 fok és így tovább, szinte soha nem esnek egybe semmiféle közigazgatási határral. Ennél fogva a társadalom által használt tereket vágnak ketté. Mintha Torino egyik nyugati elővárosában, Rivoliban a házak egy része számára egy órával korábban lenne, mint a mellettük lévő házak lakói számára. Ezt nem lehetett bevezetni. Még úgy sem, hogy városhatárokhoz igazítjuk az időzónák határait. Egy megoldás kínálkozott, az országhatárokhoz kanyarintani a zónák peremét. Vagy az igazán nagy országokban, ahol ez sem lenne megoldás, a fentebb említett (irreálisan korai és késői napkelték, napkezdések) okok miatt, ott közigazgatási határokhoz igazodnak a zónák.

Egyedül Kínában és Grönlandon nem törődtek a nagy kiterjedéssel. Előbbi esetén politikai (azaz társadalmi-gazdasági) okokból, utóbbi esetén hasonlóan, a kis népsűrűség és a zord környezeti feltételek indokolták az egyébként több, mint 60 fok kelet-nyugati kiterjedésű sziget legnagyobb részének egy időzónába tartozását.

Máshol az ország- vagy régióhatárok képezik az időzónák határait. Minél közelebb vannak ezek a társadalmi határok a matematikailag meghatározott hosszúsági körökhöz, annál jobban lefedi az időzóna az elméleti beosztást. De gyakran egész komolyan be kellett avatkozni. Európa nagy része például azonos időzónában van. Ugyanannyit mutatnak az órák a Greenwichtől jóval nyugatabbra fekvő Galíciában (túl a nyugati hosszúság 9. fokán, Finisterre vidékén vagy Bretagne-ban, mint Norvégia legkeletibb részén, az orosz határnál (keleti hosszúság 31. fok). De valljuk be, így is nagyon praktikus közös időzónában lenni az egy, nagyobb közösséghez tartozónak vallóknak. Aztán bármeddig már nem érdemes elmenni kelet felé az időzóna határával, mert torzulnának a reggeleink és estéink, a Nap mozgásához képest (lásd újra fent).

Igen ám, de hiába az időzónák, a Nap egyenletes tempóban halad égi útján. Tehát egy időzónán belül is vannak eltérések. Debrecenben is reggel 6 óra van, Santiago de Compostelában is. De nálunk, keleten a Nap éppen most kel, amott, 30 fokkal nyugatabbra csak két órával később fog felkelni. Ennek reggel örülünk, mert korán világosodik. De estére is ez a különbség marad. Nálunk lemegy a Nap 7-kor, ott még két órán át világos van, és mivel azonos időzónában vagyunk, ekkor náluk este 9-et fog mutatni az óra. Tehát nincs semmi igazságtalanság, nincsenek ez esetben sem tudjukkik, nincs misztikum. A földrajzi fekvés és az időzónák határai az eltérések okozói.

Ha úgy döntenénk, hogy legyen nálunk is tovább világos, ahhoz az a lépés kellene, hogy a tőlünk keletre levő időzónához csatlakozzunk. Tehát attól fogva nálunk hamarabb lenne egy órával, mint tőlünk nyugatra. Ahogy most Romániában, Ukrajnában, vagy Finnországban, a balti államokban vagy Görögországban. Ezzel sem lenne semmi baj, csak kicsit szokatlan lenne Európa nagyobb részére utazgatva, hogy órát kell állítani. Nem beszélve az élet más területeiről.

Összegezve: azok a területek, amelyek egy időzóna keleti részén vannak, korábbi napkeltével, de korábbi napnyugtával is számolnak (mint mi is). Akik egy időzóna nyugati részén fekszenek (például Galícia, Bretagne vagy Románia), ott később kel a Nap, de később is nyugszik. Mindez az óramutatók szerint, természetesen.

És akkor lássunk néhány gondolatot a téli és nyári időszámításról. Így ősz táján még hangosabban szokott felmerülni, hogy milyen rossz ez az egész, semmi szükség az évi kétszeri óraállításra. És - figyelem! - maradjon minden ugyanúgy, mert milyen rossz, hogy ilyen korán sötétedik! Egy baj van ezzel! Nem maradhat ugyanúgy, mert NEM a nyári időszámítás az alap, hanem a téli. Tehát most állítottuk vissza a normálisra. Igen, ilyen korán sötétedik. Mert a saját időzónánk keleti végében vagyunk. Erre meg azt szokták felhozni: nem baj, akkor mostantól legyen a nyári a normál időnk és kész. Ez rendben is volna, döntés kérdése. De ez azt jelentené, hogy átkerülünk a tőlünk keletre található időzónába. Annak minden előnyével, de hátrányával is.

Itt most nem volt szó az óraátállítások gazdasági indokairól, ez már egészen más téma lenne. Inkább néhány további érdekesség a világból.

● Amikor Isztambulban dél van, a tőle jóval keletebbre lévő Jeruzsálemben még csak 11 óra.

● Izland hiába van az Atlanti-óceán közepén, a londoni idővel azonos időt mérnek, míg közel azonos hosszúsági körön, az Azori-szigeteken még egy órával korábban van.

● Kazahsztán kelet-nyugati kiterjedése 41 fok, mégis egy időzóna van az országban. A kínai-kazah határ két oldalán pedig 3 órával kell átállítani az óráinkat, ha éppen átkelünk.

● Jáva szigete 40 fokkal van keletebbre, mint Nyugat-Kína, mégis ott még csak 11 órát mutatnak az időmérők, amikor Kasgarban már delet. Pedig a Nap csak 2 óra 40 perccel később ér Kasgar fölé.

● Afrikában csak egyetlen ország van, amelynek több időzónája van, a Kongói Demokratikus Köztársaság (korábbi nevén Zaire). Máshol az egyes országok megférnek egy-egy időzónán belül.

● Chile a világ leginkább elnyúlt országa, észak-dél irányban 4300 km. Kelet-nyugat irányban csekély a kiterjedése, mégis két időzónára oszlik. Ráadásul délen dudorodik ki nyugatabbra, mégis ott van a keletibb időzóna. Vélhetően azért, mert egyúttal az ország legkeletibb részei is délen vannak.

És még nincs vége a furcsa helyzetnek! Argentína és Chile déli partjaitól keletre később van dél, mint a két ország ezen területein. Aki kikötni készül Ushuaiában, a Tűzföldön, és delet mutat az órája, annak a kikötés pillanatában előre kell állítani az óráját 13-ra, annak ellenére, hogy nyugat felé haladt. Aztán ha elhagyja nyugat felé a chilei szigetvilágot, két órával kell visszaállítania, tehát 11 órára.

● Az Egyesült Államok fő területe mellett Mexikó is négy időzónára oszlik, pedig jóval kisebb a kiterjedése, mint az előbbinek. De egész Afrika is csupán négy időzónát fog át.

● És van számos olyan ország vagy terület, amelyek nem a kerek időzónákhoz tartoznak. Náluk fél óra eltérést mutatnak az órák. Ilyen Irán, Afganisztán, India, de a legfurcsább, hogy Ausztrália középső része is.

És még néhány érdekesség.

Időközönként változások történnek egyes időzónák határait érintően. Például háborús agresszió esetén a megszálló a saját területeinek időzónáját vezeti be a megszállt területeken. Vagy tengerfelszínek besorolását módosítják.

De más esetben is változhat a zónák határa. Chile például 2025-ben vezette be, hogy a déli Aysén és Magellán régiók egy időzónában legyenek Argentínával (lásd fentebb), illetve sokkal praktikusabb okokból Chile antarktiszi területeivel. Chile más szempontból is érdekes példa. 2015-ben eltörölték az óraátállítást. A következő évben azonban mégis visszaállították, mert sok társadalmi visszajelzés érkezett, részben a munkavégzés, az iskolalátogatásokat érintően, részben pedig a mezőgazdasági munkákat érintően.

Pontosan négy évvel azelőtt, hogy elfogadták a greenwichi kezdőmeridiánt, született Alfred Wegener, német geofizikus és meteorológus. A nevével a kontinensvándorlással kapcsolatosan találkozhatunk (amit ma már komplexebb módon értelmezünk, és lemeztektonikának nevezünk), ugyanis ő gondolta ki először, hogy a kőzetlemezek mozgásban lehetnek. Igaz, azt már nem érhette meg, hogy a tudományos világ el is fogadja elméletét. Számos felfedezést tett az időjárás (légkörfizika) területén is, és bár Grönland első átszelése a norvég Fridtjof Nansen nevéhez fűződik, három expedíciója során Wegener onnan is számos új ismeretet tudott átadni a világnak. És egy további érdekesség. Wegener felesége annak a geográfus, meteorológus Köppennek a lánya volt, akinek a nevéhez köthető a Föld mai is használt éghajlati osztályozási rendszere. Még egy szakkönyv is kötődik kettejük nevéhez (Köppen-Wegener: A földtani múlt éghajlata, 1924.).