Olaszországi borozás és Afrika szétszakadása

Kis csapatunk a Vezúv kráterének peremén, két borozás között

Afrika nagy része egy ősmasszívum, azaz olyan őskontinens, amely az elsők között jött létre a Földön. Ezeket az őskontinenseket kemény kőzetek jellemzik. A későbbi földtörténeti korokban ezekhez gyűrődtek a keletkező új és még újabb hegységek. Mint ahogy a Skandináv-hegység a Baltikumhoz simult nyugatról vagy az Appalache-hegység a Kanadai-pajzshoz, vagy a Szibériai-pajzs körül létrejött hegyvidékek.

Néha mégis úgy alakul, hogy ezek az ősi tömbök is elkezdenek széttöredezni. Ez megy végbe Afrikában. Az ismert, hogy Kelet-Afrikában sok hasadékvölgy található. A Nagy-hasadékvölgy kifejezetten látványos terület, tele vulkánokkal, hegyláncokkal és a közöttük elterülő tavakkal, nem beszélve a gazdag élővilágról mint például a Serengeti Nemzeti Parkban vagy a Ngorongoro-kráter vidékén Tanzániában. És mai tudásunk alapján a hasadék táján mentek végbe az emberré válásunk első lépései is.

Bizonyára ezeknek is köszönhető, hogy a terület már korán felkeltette az európai utazók figyelmét. Teleki Sámuel 1887-88-ban járta be a területet. Osztrák társával, Höhnel-lel az első európaiak voltak, akik feltérképezték ezt a vidéket. Az ő utazásai nyomán indult útnak a századik évfordulón a Magyar Tudományos Afrika-expedíció. Az utazásra a rendszerváltozás előtt került sor, így nem szokványos szervezési feladatokat kellett megoldani a résztvevő kutatóknak. Az expedícióról hat részes filmsorozat készült (Teleki munkásságáról, a törésvonal menti vulkánokról, az itt található tavakról, a hegyvidékek övezetességéről, a nemzeti parkok élővilágáról és az itt élők hagyományairól).

Rengeteg botanikai és zoológiai felfedezést tettek, illetve néprajzi megfigyelésekkel tértek haza. Ők jöttek rá, a helyben talált bizonyítékok alapján, hogy a Turkana-tó (amit az európai felfedezők Rudolf-tónak hívtak) az utolsó jégkorszak idején a Nílus vízgyűjtőjéhez tartozott. Több résztvevő írt könyvet az utazásról, a saját szemszögéből, tele tudományos ismeretekkel, de a nagyközönség számára is befogadható stílusban, sokszor humorosan.

Az expedíció részvevői voltak:

• Füssi-Nagy Géza – néprajzkutató, nyelvész

• Gábris Gyula – geomorfológus

• Galácz András – paleontológus

• Juhász Árpád – geológus

• Kubassek János – tudománytörténész, karsztkutató

• Lerner János – térképész, geográfus

• Pócs Tamás – botanikus

• Pokoly Béla – térképész

• Sáfrány József – operatőr, rendező

• Sárkány Mihály – néprajzkutató

• Varga József – az expedíció orvosa

• Vojnits András – zoológus, entomológus

Forrás: Magyar Tudományos Afrika-expedíció

Az már kevésbé ismert, hogy Afrika máshol is szétszakadóban van, bár ott jóval lassabb ez a folyamat. Kamerunnál, a kontinens nyakánál történik valami, erre utal az intenzív vulkanizmus. Szépen sorban helyezkednek el a kitörési helyek: itt fekszenek São Tomé és Principe szigetei, magasra kiemelkedve az óceán aljzatából, illetve Kamerun és Nigéria határvidékének további vulkanikus területei.

Ha a vonalat folytatjuk, jóval távolabb bezökkenéseket találunk, amelyek szintén a mélybeli erők hatására keletkezhettek. Ilyen a Csád-tó medencéje, és ilyen az egyiptomi Kattara-mélyföld, Kairó és a líbiai határ között. Afrika északnyugati "fele" ennél fogva közeledik Európa felé. A Földközi-tenger lassan bezáródik. Ennek további jele a vulkanizmus Thíra szigetén és Itália ismert helyein.

Tehát amikor Dél-Olaszországban jártok, akár Cilentóban, akár Amalfi környékén, akár Szicíliában, és a vulkáni kőzeteken keletkezett remek talajon termő szőlőkből készült bor mellett figyelitek a vulkánok alakját, gondoljatok arra, mindez Afrika szétszakadása miatt történt!

A térképről, amelyen bemutattuk az afrikai törésvonalakat:

A falitérképként készült mű a George Philip & Son Ltd. londoni cég alkotása, 1958-ból. Lambert-féle területtartó síkvetületben készült. Itt jegyzem meg, sose feledjük, Afrika nagy! Sok térképen kicsinek látszik, különösen a sarkvidéki területekhez képest. Ez a térképek torzítása miatt van. Gröndlandot hiába látjuk bizonyos vetületeken (és a google-térképen is) nagyobbnak Afrikánál, valójában Egyiptom és Szudán együttes területéhez mérhető a kiterjedése. Ezért kissé megmosolyogtató, amikor nemrégiben az Afrika Unió határozata jelent meg a világsajtóban, amelyben kikérték maguknak, hogy a kontinensüket tudatosan (?) a valóságosnál kisebbnek ábrázolják. A gömb (geoid) alakot nem lehet torzításmentesen síkban ábrázolni. A történelem során a térképészek igyekeztek olyan vetületeket megalkotni, amely minél jobban megfelelt az éppen aktuális célnak. Nem mindegy, hogy melyik területek, nem mindegy, hogy mekkora területet akarunk megmutatni, de mindig kompromisszumokra van szükség.

A térkép vetületéről:

A Lambert-féle területtartó síkvetület névadója Johann Heinrich Lambert (1728-1777) svájci matematikus, filozófus, és matematikus.

A térkép készítőiről:

George Philip (1800-1882) térképkiadó és térképész volt, aki a XIX. század második felében tevékenykedett. Skóciában született, majd 19 éves korában egy liverpooli nyomdász–könyvkereskedő tanoncának szegődött. Tizenöt évvel később alapította saját liverpooli könyv- és térképcégét. Első térképészeti vállalkozásai többnyire oktatási anyagok voltak. Újabb 15 évvel később bevette fiát is a cégbe, amit átnevezte George Philip and Son Ltd.-re. A céget a fiú vezette, az ő idejében jelentős kiadóvá fejlődött. Utódai megalapították a London Geographical Institute-ot, egy olyan üzemet, ahol modern nyomtatási technikákat alkalmaztak, hogy nagy példányszámban tudjanak kiadni magas minőségű térképet. 1988-ban George Philip & Son céget felvásárolta az Octopus Publishing, a Reed International egyik leányvállalata, de a cég ma is George Philip and Son néven működik.