Érdekes adatok a világ turizmusáról

A világgazdaság fokozódó nyomása azonban minél kevesebb idő alatt minél magasabb bevételek termelésére ösztönzi a desztinációkat, míg az utazó az általa megtermelt jövedelmek egy részét – amelyek felett szabadon rendelkezik – élmények szerzésére akarja költeni, legyenek azok lakóhelyéhez közel vagy attól távol, és szóljanak azok új ismeretek szerzéséről vagy egészen más jellegű tevékenységekről. Ez a fokozódó nyomás mindkét oldalt arra készteti, hogy még több ember még többet utazzon. Kevés az időnk és sok hely van a világon, amely érdekes lehet számunkra.

Fehér homokos strand egy nyári napon a Lofoten-szigeteken, Norvégiában 

Erős versenyhelyzet alakult ki a desztinációk között és a desztinációkon belül is, ami általában nem a minőség emelése irányába mozdult el, hanem egyszerű árverseny formájában realizálódott. Ennek az lett a következménye, hogy egyre több vendégre volt szükség, mivel egyre kevesebb volt az egy vendégtől származó nyereség. Tehát a tömegesség évről évre, évtizedről évtizedre fokozódott.

A COVID-járvány enyhülésével már láthatóak voltak annak a jelei, hogy most is hasonló fog bekövetkezni. Az elhalasztott kereslet (Keynes, 1965) más ágazathoz, más jelenséghez hasonlóan a turizmusban is érvényesül, bár egyes kutatók fenntartásokat is megfogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy ez az élénkülés vajon huzamosabb ideig is fennmaradhat-e a legutóbbi pandémiát követően (McKercher, 2021).

A növekedés eltérő ütemben indult meg a világ különböző desztinációiban. Ahogy a korábbi válságok idején, most is voltak gyorsan talpra állók, és voltak, vannak, akiknél lassabban áll vissza a korábbi közelébe a forgalom mértéke. A világ vezető desztináció nem változtak, de míg például Franciaországban 2019 és 2023 között 10%-kal emelkedett a nemzetközi turistaérkezések száma, Spanyolországban csak 2%-kal, miközben Olaszország, Ausztria, Németország és az Egyesült Államok még nem érte el a korábbi szintet. Ha az országok teljes listáját vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy nem a legnagyobb desztinációk szerepelnek a lista élén. A világ számos országa még csak az utóbbi időben kezdett ismerkedni a nemzetközi turizmussal, így ezen országok közül a sikeresebbek komoly növekedést értek el a pandémiát követően is. A járvány előtti évtizedben a legnagyobb növekedés Bhutánban (760%), Üzbegisztánban (592%), Kirgizisztánban (546%) és Szlovákiában (324%) következett be. De ezek az országok egyrészt alacsony forgalmúak, illetve 2023-ig még nem érték el a pandémia előtti szintet. A pandémia előttihez képest 2023-ig a legnagyobb emelkedést elérő országok közé tartozik Katar (90%), Szaúd-Arábia (57%), Albánia (56%) és az Egyesült Arab Emirátusok (31%).

Tengerparti barlang a túraútvonalon a Salento-félszigeten

A turizmus tömegességét azonban nem csak a vendégforgalom abszolút nagysága vagy a növekedés üteme határozza meg. Érdemes megvizsgálni a területi terhelést is. Ebből a szempontból nyilvánvalóan azok a miniállamok találhatóak az élmezőnyben, amelyek különleges attrakciókkal rendelkeznek és a fekvésük is könnyen elérhetővé teszi őket. Makaóban 10 km²-re 5,6 millió külföldi turista jut, Monacóban 1,7 millió, Hongkongban 213 ezer, Szingapúrban 206 ezer. A nagyobb területi európai országok közül Hollandia, Ciprus, Ausztria és Dánia a legzsúfoltabbak. Ezek azonban az országok teljes területére számított átlagok, nem tükrözik a területi eltéréseket, mint például az európai nagyvárosok, amelyek a leglátogatottabb desztinációk közé tartoznak a világon.

A legnagyobb átlagos turisztikai területi terheléssel rendelkező európai országok

Ha nem a területhez, hanem a lakosság lélekszámához viszonyítjuk a nemzetközi turizmust, a miniállamok akkor is ez élmezőnyben szerepelnek. Ezt követően Izlandon jut a legtöbb turista egy lakosra (5,12), amit Málta (5,1 turista), Horvátország (4,48), Montenegró (3,93) és Ausztria (3,5) követ (Magyarországon ez az érték 1,75 volt) (az UNWTO 2019. évre vonatkozó adatai alapján).

Közben a média továbbra is próbálta elemezni a helyzetet, és azzal próbálta magához szegezni a közvélemény figyelmét, hogy trendként tüntetett fel különböző jelenségeket, miközben azoknak elenyésző részarányuk volt a világ turizmusában. Nyilvánvaló, hogy évről évre nagyobb figyelem fordul a lassú turizmus (Donka, 2021), az ökoturizmus (Michalkó, 2003; Hajnal, 2007) felé, mint ahogy a klímaváltozás miatt a hűvösebb éghajlatú területek felé is (Markham et al., 2016), ennek ellenére ezek a turisztikai termékek, illetve jelenségek messze nem tudják felvenni a versenyt a tömegturisztikai desztinációkkal, tehát a meleg napos tengerpartok passzív üdülőturizmusával vagy a világvárosok tömegességével.

Ráérős vízitúra a Szigetköz mélyén

Olívaszüret Campaniában, ahol a turisták is besegíthetnek

A nemzetközi turistaérkezések száma 2023-ra világszinten még csak a 88%-át érte el a 2019-es értéknek, míg a bevételek a korábbi 93%-át tették ki. 2024-re a turizmus világszinten újra elérte a pandémia előtti mértéket (tehát egy év alatt 11%-ot nőtt a forgalom), de ez nem volt kiegyenlített. A koncentráció azonban erős, az 1,4 milliárdot kitevő forgalom 50%-án csupán 15 ország osztozik.

A nemzetközi turistaérkezések koncentrációja

A nemzetközi turistaérkezések mellett szót kell ejteni a belföldi turizmusról is. A szakirodalomban ennek a mértékével ritkábban foglalkoznak, mivel a mérési módszerek nem egységesítettek, mint a nemzetközi turizmus esetében. A turizmus elméletével foglalkozó kutatók már évtizedekkel ezelőtt készítettek becsléseket a belföldi turizmus nagyságrendjére vonatkozóan (Lengyel, 2004), amelyek egybevágnak az UNWTO méréseivel. Ezek alapján a világ turizmusának csupán 15%-át teszi ki a nemzetközi turizmus, a forgalom 85%-át a belföldi forgalom adja. Azaz az 1,4 milliárdos nemzetközi turistaérkezés mellett közel 8 milliárdos belföldi forgalom is terheli a világ desztinációit. Jelentős eltérések vannak a két vendégkör között, a belföldi vendég kiszolgálása során nagyobb esély van a fenntarthatósági szempontok érvényesülésére, tekintettel többek között a kisebb távolságokra, a kisebb mértékű csúcsfogyasztói jellemzőkre és összességében arra, hogy a belföldi vendég általában megelégszik kisebb attrakciókkal, így a nemzetközileg kevésbé ismert vagy kevésbé látogatott desztinációk számára is jövedelmeket biztosít a jelenléte. A belföldi turizmus ezzel egyidejűleg nagyban hozzájárul a szezonális különbségek és a globalizációs hatások mérsékléséhez és jóval kevésbé érzékeny a nemzetközi eseményekre. Feltűnő, hogy a fejlett országok között nagy számban találunk olyanokat, amelyekben a belföldi turizmus kifejezetten magas arányt képvisel, még akkor is, ha azok a nemzetközi turizmusban is az élmezőnyhöz tartoznak. Míg Magyarországon évtizedek óta hozzávetőlegesen fele-fele arányban vannak belföldi és külföldi turisták, Németországban, Japánban, Kanadában, Svédországban vagy Finnországban arányuk 80% feletti. A lista másik végén elhelyezkedő országok turizmusa erősen kiszolgáltatott minden olyan eseménynek, amelyek a nagyobb távolságú utazásokra is hatással vannak. 20% alatt van a belföldi turisták aránya Görögországban, Horvátországban vagy Máltán.

A legnagyobb arányú belföldi, illetve külföldi vendégforgalommal rendelkező országok

Míg világszinten vagy az egyes országok szintjén a turizmus évről évre növekszik, a tömegességgel kapcsolatos problémák soha nem egy egész országra vonatkozóan jelennek meg, hanem az egyes régiókban vagy gyakrabban a városokban. Így amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor nem csak a jó példákat vizsgáljuk, hanem megoldási lehetőségeket ezeknek a tömegturisztikai desztinációknak a problémáira, a lakossággal kapcsolatos konfliktusokra, a helyi természeti és kulturális környezet túlterhelésére, az életminőség romlására, az infrastruktúra túlterhelése vagy a bűnözés növekedése.

Egyes országok már nem csak felismerték ezeket a problémákat, hanem lépéseket is tettek a megoldás felé. 2024-ben a turisztikai főszezon végén Norvégia úgy döntött, befejezi a nemzetközi kampányt, mivel úgy ítélték meg, a beutazó turizmus már kezd elviselhetetlen lenni az ország lakói számára. Tették ezt annak ellenére, hogy az országban igen alacsony a népsűrűség, és a vendégforgalom nemzetközi mércével nem tartozott a nagyobbak közé, de még a középmezőnynek is a vége felé foglaltak helyet.

Sétahajózás a Sogne-fjord egyik mellékágán Norvégiában

Bryggen történelmi városnegyede Bergenben

Røros, egykori rézbányász falucska főutcája

A cikk folytatása itt olvasható.

Hivatkozások

Donka A. 2021:. A lassú turizmus szemlélet megjelenése a vidéki aktív turizmusban.

In: Gonda T. (szerk.), A vidéki örökségi értékek szerepe az identitás erősítésében, a turizmus- és vidékfejlesztésben. Orfűi Turisztikai Egyesület, Orfű, pp. 169–177.

Hajnal K. 2007: A fenntartható fejlődés és a fenntartható turizmus elméleti kérdései.

In: Tudományos Közlemények – Heller Farkas Gazdasági És Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája 2. pp. 15-21.

Lengyel M. 2004: A turizmus általános elmélete. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, Budapest, 525 p.

Markham, A. et al. 2016: World Heritage and Tourism in a Changing Climate. UNESCO-UNEP, 104

McKercher, B. 2021: Can pent-up demand save international tourism?

Annals of Tourism Research Empirical Insights, 2 (2), 4 p.

Michalkó G. 2003: A fenntartható fejlődés ökoturisztikai aspektusai Magyarországon.

Turizmus Bulletin, 7. évf. 4. sz., pp. 13–21.