Lehet, hogy ideje megszabadulni a bakancslistánktól?

Laura Hall
jan. 4.
7 perc olvasás

Frissítve: jan. 21.

Szöveg: Laura Hall

Kiegészítő megjegyzések (kiemeléssel): a geográfus

A vírusként terjedő utazási trendek korában a bakancslistáink minden eddiginél jobban hasonlítanak egymásra. És a különböző desztinációk, Olaszországtól Japánig, egyre gyakrabban ellenállnak.

Sokunknak van bakancslistája – egy lista azokról a helyekről, amelyeket mindenképpen látni szeretnénk, vagy olyan élményekről, amiket életünk során mindenképpen át szeretnénk élni. A 2007-es Rob Reiner film, a Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével készült Bakancslista tette népszerűvé a szót. Sokak számára ezek csak álmok: az idő, a pénz és a megvalósításukhoz szükséges képesség gyakran hiányzik. Akik mégis nekilátnak, azok számára sok tervezésről és sok spórolásról szól.

Elvileg nem is lenne baj azzal, hogy az embereknek van bakancslistája. De ezek a listák a globalizált társadalomban egyre inkább hasonlók egymáshoz. Ahogy egy amerikai rekreációs magazin utazási rovatának szerkesztője mondta: „A közösségi média a legtöbb utazó első számú inspirációs forrása. Bőven felette van a hagyományos reklámoknak és útikönyveknek! Görgetünk a Reels-en, és mindenhol ugyanazokat a trendeket és helyeket látjuk. Ugyanazok a helyek terjednek vírusként.”

Manarola, a Cinque Terre egyik faluja

Az utazási ötletek digitális felületekről való begyűjtésének vannak előnyei is. A világ bármely pontján leülhetünk egy kanapéra, és képeket böngészhetünk, hogy felkeltsük az utazási vágyunkat. De ahogy az algoritmusok egyre inkább azt teszik elénk, amit mások már kedveltek, álmaink homogenizálódnak. És mi lett ennek az eredménye? Mindannyian ugyanazokat a helyeket adjuk hozzá a listáinkhoz. És ez nagyon kedvezőtlen hatással van a turizmusra mint iparágra.

„Ha mindenki ugyanazt a saját készítésű, virális képet akarja kitenni az Instagramjára, az olyan helyzethez vezet, ahol az elvárások nem felelnek meg a valóságnak” – mondja a szerkesztő. „Ahelyett, hogy az ikonikus panorámát látnád, tömegeket fogsz látni.”

Közös szelfizés Riomaggioréban, a Cinque Terre egy másik falujában

A geográfus megjegyzése:

Az olasz turisztikai hivatal neve ENIT (Ente Nazionale Italiano per il Turismo), amely ma már részvénytársasági formában működik, az Olasz Turisztikai Minisztérium felügyelete alatt. Ez az állami szervezet felelős Olaszország turisztikai imázsának globális népszerűsítéséért, a nemzeti marketingstratégiák végrehajtásáért és a hivatalos állami turisztikai portál, az italia.it kezeléséért.

A Visit Italy egy digitális platform, amely szorosan együttműködik az állami intézményekkel (köztük az ENIT-tel és a turisztikai minisztériummal). Tulajdonképpen egy kreatív marketingcsatorna, amely a modern, közösségi médiára épülő kampányokat kezeli.

Az olasz Visit Italy a 2025. évi szezon kezdete táján tett egy kísérletet arra, hogy változtasson a fentieken. Elindították a 99% of Italy elnevezésű programot, amely azon az adaton alapul, hogy Olaszország éves szinten 70 millióra rúgó nemzetközi látogatójának 70%-a (tehát közel 50 millió turista) az ország területének mindössze 1%-át (tehát csupán 3000 km²-t) látogatja meg.

A geográfus megjegyzése:

Saját kutatásaink alapján, az olasz statisztikai hivatal adatai szerint az országba érkező turisták 47%-a mindössze 10 városba, azoknak is a történelmi városmagjába érkezik. Tehát a cikk állítása, amire a kampányt építették teljesen valóságos, elfogadható.

A kampány az utazás „check list-eken alapuló korszakára” hívja fel a figyelmet, és kiemeli a kitaposott ösvényektől távol eső, a legismertebb városoktól és látványos, ismert helyektől eltérő úti célokat. „Ez a fajta túlzottan koncentrált turizmus teljes városokat alakít át, mint Velence, Firenze, Róma, Nápoly vagy akár a Cinque Terre. Törékeny, zsúfolt, de a helyi lakosok által elhagyott terekké változnak, amelyek a tömegturizmus súlya alatt szenvednek” – mondja a Visit Italy alapítója. „Eközben számos autentikus desztináció marad teljesen láthatatlan, elvágva a lehetőségektől. A 99% of Italy kampány azért jött létre, hogy ezt a narratívát megfordítsa.”

A geográfus megjegyzése:

Szerintünk ennél természetesen sokkal árnyaltabb a kép. A zsúfolt desztinációkban is megtalálhatóak azok a módszerek, amelyekkel az oda látogató turista egyedi élményekhez jut. Elkerülheti a tömeget, találkozhat a helyi lakossággal, láthatja a hely valódi arcát. Erre a legjobb példának tartjuk az időben elsőként kidolgozott olaszországi túránkat. A liguriai Cinque Terre öt kis faluja valóban sokat szenved a tömegturizmustól. De ehhez az is kell, hogy a turisták egyetlen nap alatt le akarják tudni a látogatást. Mi egy teljes hetet szánunk az öt falura, de úgy, hogy sikeresen elkerüljük a tömegeket, miközben együtt lélegzünk a helyiekkel, és olyan közeli falvakat is felfedezünk, amelyek legalább annyira kedvesek és szépek, mint a Cinque Terre világhírű falvai, csak teljesen ismeretlenek a nemzetközi turizmus előtt.

A Cinque Terre legkisebb faluja, felülnézetből. Aki egy napot szán az öt falura, semmit nem él át az egészből!

Ahelyett, hogy a turisták tömegei Olaszország ikonikus nevezetességeit látogatnák meg, a Visit Italy csapata azt szeretné, ha felfedeznék a rejtett Olaszországot, Marche tizenegy ősi falujától Sorano etruszk falucskájáig és Varigotti ligur halászfaluig. Ha ezeknek a falvaknak a neve egyáltalán nem ismerős, nem tudjuk őket elhelyezni a térképen, akkor helyben vagyunk, éppen erről van szó.

Egy történelmi falu, tele értékekkel, az abruzzói hegyek között. Szerencsére nem sokan látogatják.

Kedves kis sziget a tömegturizmus árnyékában, a Nápolyi-öbölben

Kisváros a fehér sziklákon, a Gargano-félszigeten

Turistáktól mentes történelmi falucska, nem messze a Cinque Terrétől

Japán undertourism-megközelítése

A geográfus megjegyzése:

Ha az eleve ellentmondásos, de a média által elterjesztett overtourism kifejezést még zavarosabban túlturizmusra sikerült magyarosítanunk, ennek az ellentéte a még újszerűen hangzó undertourism. Nem kell neki sok idő, hogy szembe jöjjön magyarul is az alulturizmus formájában.

Bristolban egy utazásszervező cég stratégiai megközelítést alkalmaz a klasszikus bakancslisták megváltoztatására. A cég brit turistáknak szervez utazásokat Japánba, így csapatuk első kézből tapasztalhatta meg a tömegturizmus kedvezőtlen hatásait. Az Átgondolt Utazás című sorozatuk az emberek utazás közbeni viselkedéséről szól, az etikától az etikettig és sok másig. „A COVID után azt láttuk, hogy egyre többen szeretnének Japán 10 legjobb úti célját meglátogatni.” – mondta a brit utazásszervező egyik vezetője. „Korábban többen engedték meg, hogy segítsünk nekik a tervezésben. De most már a többség egészen konkrét elképzelésekkel jön hozzánk, amiből nem engednek.”

Logikus volt, hogy a turisták a globális világjárványnak az életüket megváltoztató hatásait követően az ikonikus helyekre fognak összpontosítani. A kérdés az volt, hogyan lehet ezeket a kiemelt helyeket olyan útvonalakba szőni, amelyek segítenek megőrizni a helyi kultúrát és elősegítik a vidék regenerálódását, a tömeg nyomásának csökkentésével.

Ahelyett, hogy egyszerűen eltávolították volna a népszerű helyeket a promócióból, a cég egy adatvezérelt „undertourism” stratégiát dolgozott ki a helyi turisztikai irodákkal és a helyi közösségekkel, hogy bemutassák a kevésbé látogatott régiókat. Céljuk az volt ezzel, hogy kiemeljék az öt leglátogatottabb prefektúrán kívüli helyeket, amelyek azért rendelkeznek a megfelelő kapacitásokkal. De nem kell két hétre az ismeretlen régiókba menni, ha a vendég nem akar. Arról van szó, hogy apró, de jelentőségteljes változtatásokat hajtsanak végre az utazásuk menetében.

Misztikus túrák a Feröer-szigeteken

Bár a Feröer-szigetek nem szenvedett az ugyanolyan mértékű tömegturizmustól, mint Spanyolország és Olaszország, a szigetcsoport megpróbálja alakítani a turizmust, mielőtt eljutna erre a pontra. Kitaláltak például egy terméket, egy önvezető bérautót, amely egy rejtélyes, előre nem egyeztetett útvonalon halad a szigeteken körbe. A cél az, hogy a vendégeket eltereljék a szokásos helyekről. Egyúttal megmentik a turistákat attól, hogy állandóan döntéseket kelljen hozniuk utazás közben. Csipkézett hegyeivel, juhokkal teli útjaival és tengeri madarakkal szegélyezett szikláival a 18 szigetből álló szigetcsoport természeti csodákban igen gazdag, de a közösségi média trendjeinek és algoritmusainak köszönhetően egyre több turista ugyanazokat a pontokat keresi fel. A tömegek követése helyett a kezdeményezés arra ösztönzi az embereket, hogy fogadják be az ismeretlent. Minden útvonalat a helyiek állítanak össze. Azzal, hogy megszünteti a választás lehetőségét, hogy hová menjenek, a kezdeményezés arra ösztönzi a látogatókat, hogy fedezzenek fel új látnivalókat a maroknyi jól ismert vízesésen és túraösvényen túl.

Egy másfajta lista

„A turizmus elvesztette mélységét, és a túlzott turizmus ennek a tünete.” – mondja a Visit Italy vezetője. „Fényképeket gyűjtünk emlékek helyett. Helyeken utazunk anélkül, hogy igazán meghallanák őket. És ezzel mindkét oldalon veszítünk. A helyek elveszítik hitelességüket, az utazók pedig elveszítik a valódi kapcsolat lehetőségét. Ezért hisszük, hogy itt az ideje nemcsak azt megváltoztatni, hogy hová utazunk, hanem azt is, ahogyan a helyekre tekintünk.”

És mondott még valamit. „Olaszország településeinek egyharmada ki van téve az elnéptelenedés veszélyének. Sok eldugott helynek a turizmus már nem csupán lehetőség. Ez az utolsó megmaradt eszköz a helyi, emberközpontú gazdaság kiépítésére.”

Talán itt az ideje, hogy mindannyian átnézzük a saját bakancslistánkat.

A geográfus megjegyzése:

Elgondolkodtunk néhány éve, amikor egy felkérést kaptunk, hogy csináljunk egy Amalfi-part utazást. A Sorrentói-félsziget már a romantika korszaka óta a tömegturizmus helyszíne. Az utak túlterheltek, az emberek alig tudják kerülgetni egymást, miközben a falvak látványa egyáltalán nem egyedülálló. De nem ijedtünk meg kihívástól, összeállt az egy hetes program. Úgy, hogy alig kellett találkoznunk a tömegekkel. Természetesen végigvezettük utastársainkat Amalfi fő sétálóutcáján, de csak azért, hogy saját bőrükön tapasztalják meg a turistatömegek szörnyűségét. Aztán átsétáltunk a szomszédos faluba, ahol turisták helyett a helybeliek üldögéltek az utcákon, helybeliekkel ültünk be az étterembe, és bőségesen akadt felfedezni való ezen kívül is. Nem a szokásos fotópontokat kerestük fel, hanem legalább annyira látványos helyekre vittük azokat, akik velünk jöttek. Sikeres volt az utazás. De mi már ott továbbgondoltuk. A félszigettől nem messze délre terül el a Cilento-vidék. Olaszország második legnagyobb nemzeti parkja, egyúttal olyan autentikus partvidék is, ahová elvétve teszi a lábát külföldi turista. Ennél fogva szeretik a látogatót. Nem gépies a kiszolgálás, és könnyedén feltárulnak a helyi kincsek, amelyeknek még a bemutatására sem nagyon vannak felkészülve. A Cilento utazás lett az utóbbi években a lassú turizmus, a slow travel zászlóshajója számunkra. Évente többször megyünk oda, mert mindig tud újat nyújtani. És mindenben tökéletesen megfelel annak, amit akár az olaszok kampányában olvashatunk, akár a további nemzetközi példákban alapelvként megtalálhatunk.

Az Amalfi-part egy kicsit más szemszögből

És újra csak fentről

Ez pedig már Cilento egyik apró, de annál értékesebb faluja

Szintén Cilento, kilátás a hegytetőn épült városkából

A geográfus összegző megjegyzései a cikkhez:

1. Az olaszok az említett kampányt akkor kezdték, amikor már javában tartott a turisztikai szezon, tehát későn. És hosszútávon is késve. Ha akár egy évtizeddel hamarabb merül fel ez az alapelv, könnyen elkerülhették volna a tömegturizmus ma már egyre nehezebben kezelhető kedvezőtlen hatásait.

2. Az eldugott helyeket egy honlapon mutatják be, de ezek csak egy-egy apró falut jelentenek, távol a turizmus zajától. Turista legyen a talpán, aki egyetlen kis falu miatt elmegy ilyen messzire. Tehát a kampány elég felületes, elméleti jellegűre sikerült. Ráadásul mindössze egy hétig tartott, ami a világ turizmusában szinte észrevehetetlen időtartam.

3. Ha már elmélkedünk, felmerül a kérdés, hogy vajon le mernek-e térni a turisták a kitaposott ösvényekről, El mernek-e távolodni a már jól bevált, de ezáltal tömegek által látogatott desztinációktól? Lehet, de lehet, hogy csak olyan számban, ami nem biztosít megélhetés a helybelieknek. Vagy az eldugott hely sokkal drágább lesz. De ez utóbbi persze nem baj.

4. Kampánytól függetlenül érdemes nézegetni a programjainkat, mert mindig új vidékeket fedezünk fel és mutatunk meg. Idén például nem csak a Cilento-vidékre (május végén) és a Cinque Terrére (június végén) utazunk, hanem ősszel (szeptember végén) Nyugat-Szicíliába, különösen az Egadi-szigetekre.