A nyári Dunakanyar vízitúra helyszíneit jártuk végig, talán az év leghidegebb napjainak egyikén. Az éjszakai -14 fok nappal sem emelkedett -3 fok fölé. A Duna éppen egy áradás után volt visszahúzódó félben, így a parton a jég több rétegben rakódott le.
A környező hegyeket hóréteg borította, így jól kiemelkedtek a szemközti Visegrádi vár körvonalai is. Ám a vízitúra nem alszik téli álmot. Ilyenkor is lehet találni elfoglaltságot a Dunán. Barátaink éppen egy kis fagyos horgász-túrára indultak, amihez minden össze is készítettek. Az evező a visszajutáshoz, a párnák és az üveg tartalma vélhetően a hideg ellen, a horgászfelszerelés pedig a zsákmány reményében.
Régóta hajtogatjuk, hogy a vízitúra nem csak nyári tevékenység. Hiszen ha abból indulunk ki, hogy a kenuban maradunk, és nem leszünk vizesek, akkor szinte mindegy is, milyen a folyó hőfoka. Ez persze csak elmélet, a téli evezéshez egy kicsit elszántnak kell lenni.
És egy perccel később...
Sajnos (?), a geográfus nem tarthatott velük, mert a téli terepbejáró túra a Dunakanyar más részeire is szólította. Közben azért maradt idő a helyi állatvilággal is szóba elegyedni. Az élelmes sirályok igyekeztek kihasználni, hogy a parti sétányon a hattyúkat etetők által hajított nem is olyan kicsi falatok még az előtt hozzájuk kerüljenek, mielőtt a kecsesen úszó madarak felkapnák azt. Ebből minden esetben jókora bonyodalom támadt.
A turisták által kevésbé látogatott partszakaszokon fogadott azonban az igazi csoda. A parti növényzeten a vízszint változása, különösen a hullámzás újabb és újabb rétegeket alakított ki jégből. Ami már napok óta hízott és formálódott, de a közvetlen napsugárzás is megtette hatását. A víz ugyanis többnyire jégcsapokat, sőt, jégcsap-sorozatokat alkotva fagyott az ágakra. Hol egymás mellett hosszan elnyúlva, hol pedig maguk a jégcsapok értek messze lefelé a kiinduló pontjuktól.
Mintha medve-mancsok lennének...
A parton lépdelve óvatosnak kellett lenni, hiszen az apadó víz süppedő partot hagyott maga után. Szerencsére a parton lerakodó gallyak valamennyire stabil felszínt alakítottak ki. Közben a délutáni nap sugarai is kezdtek enyhülni, és egyre kisebb szögben érni a felszínt. Ettől ugyan egyre hidegebb lett, de a fények percről percre barátságosabbá váltak.
A nyáron a Dunakanyar vízitúrákon olyan kellemes perceket szerző strandon most kisebb-nagyobb jégtáblák úsztak, a part kisebb kiszögellései miatt visszafelé. A Nap közben lebukott a Visegrádi-hegység vonulatai mögött, csak a narancssárga szín különböző árnyalatait hagyta maga után.
A tavaszi és nyári vízitúrákra nem ígérünk ilyen szépen csillogó partokat, de az élettel telt természet más csodái egészen biztosan lelkesen várják már csapatunkat. Annak érdekében, hogy a többször emlegetett nyári túrák se tűnjenek olyan távolinak, következzen néhány kép abból az időszakból.
