A turizmus csak akkor hasznos a társadalom számára, ha okosan csináljuk. Főleg azok, akik fogadják a turistákat. De éppen emiatt a turistákon is sok múlik. Ha mi, utazók felelősségteljesek vagyunk, akkor ez azonnal megjelenik igényként, és a szolgáltatóknak is ehhez kell igazodniuk, ha azt akarják, hogy vásároljunk tőlük.
La Monumental. Az utolsó katalán aréna Barcelonában, alig egy évvel az utolsó bikaviadal után
A II. világháború után indult el a világban a turizmus tömegesedése. Ez a folyamat az 1980-as évekre egyre több negatív hatást eredményezett. Ezek mérséklésére indultak el olyan mozgalmak, amelyek a környezet megóvását tűzték ki célul. Eleinte csak az élővilágra gondoltak. Arra törekedtek, hogy a turizmus folyamatában minél kisebb mértékben háborgassuk a növény- és állatvilágot.
Leselkedő gomba a kéktúra útvonalán, Pest és Nógrád megye határán, a Nagy-Kő-hegyen
A könnyen befogadható szlogent azóta is használjuk: Csak a fotóidat vidd magaddal és csak a lábnyomodat hagyd magad után!
A Jakováli Hasszán-dzsámi udvara, Pécs
A természeti környezet megőrzése a fogadóterület helyi lakosságának a legalapvetőbb érdeke. Közben azonban kiderült, ellenőrizetlenül a tömegesedő turizmus más káros hatásokkal is jár. Nem csak a természeti környezet kerül veszélybe, hanem maga a helyi közösség is átalakul. Átalakulnak a szokásaik, elhagyják tradícióikat, sőt, ha a turizmusból származó bevételek nem náluk landolnak, hanem a betelepülő vállalkozásoknál, akkor elszegényedés is bekövetkezhet.
Pillanatkép egy késő őszi napon Sibenik városában
A zöld jelző mérhetetlen divatot is teremtett. Sokan használták a kifejezést a szolgáltatásaikra, miközben a valóságban nem környezettudatosként működtek. Ezek után született meg a 2000-es évek elején a felelősségteljes utazás eszméje. Eszerint nem csak a természeti tényezőkre, hanem komplexen értelmezve kell kezelni a turizmus minden hatását. A végső cél pedig az, hogy a turizmus eredményeként jobb életminőséget teremtsünk a helyi közösségeknek. Persze úgy, hogy a turisták is különleges élményekkel térjenek haza.
Készülődő vihar naplemente idején a Csobánc tetejéről
És az élet ezt bizonyította. Valóban, azok, akik elfogadták a felelősségteljes utazás alapelveit, azok mást tapasztaltak utazásuk során. Többet láttak, többet hallottak, többet tapasztaltak. Egyszerűen azáltal, hogy lelassultak, felvették a helyiek tempóját, többet kommunikáltak velük. Eközben a helybeliek azt tapasztalták, hogy értékké váltak a vendégek szemében a hagyományaik, a helyi termékeik, a szokásaik.
Készül a halászlé a Gemenci-erdő mélyén
Az ökoturizmus ma már egy igen összetett kifejezés. Nem kell elhinnünk senkinek előre, hogy ezen szemlélet alapján szervezte meg az utazásunkat! Mi magunknak is nagyban hozzá kell járulni ahhoz, hogy a fenntarthatóság elvei érvényesüljenek. Nem a tárgyakon múlik a boldogságunk! Hanem az emlékeinken. Azokat kell gyűjteni.
Felesleges energiák a Hochschwab csúcsa felé vezető úton
Az ökoturizmus ma már egy igen összetett kifejezés. Nem kell elhinnünk senkinek előre, hogy ezen szemlélet alapján szervezte meg az utazásunkat! Mi magunknak is nagyban hozzá kell járulni ahhoz, hogy a fenntarthatóság elvei érvényesüljenek. Nem a tárgyakon múlik a boldogságunk! Hanem az emlékeinken. Azokat kell gyűjteni.
Gyors- és lassú turizmus Liguriában, Riomaggiore partjainál
Az élővilággal kapcsolatban:
A túrázás során védjük, kíméljük a helyi növényvilágot!
Gyalogtúra során maradjunk a kitaposott ösvényeken!
Óvjuk az állatok élőhelyét! Nem csak azzal, hogy nem avatkozunk be a természet folyamataiba, hanem azzal is, hogy nem vásárolunk veszélyeztetett állatokból vagy növényekből készült termékeket.
Szürkemarha a Balaton-felvidéken
Fűszer-ágy(ás) a Schneeberg tövében, Ausztriában
Igyekezzünk minél jobban megismerni, megérteni a helyi szokásokat, hagyományokat!
Illeszkedjünk a helyi szabályokhoz! Minél kevésbé viselkedünk turistaként, annál jobban befogad a közösség arra a kis időre, amíg ott tartózkodunk!
Tanuljunk meg néhány szót, kifejezést a helyiek nyelvén. Sokkal közelebbi kapcsolatba kerülhetünk a helyiekkel, megnyílnak előttünk.
Mevlana Fesztivál, a kerengő dervisek ünnepe, Konya, Törökország
(A kerengő derviseknek Pécsett, a Jakováli Hasszán-dzsámihoz tartozó kolostorban is működött iskolájuk)
Kovács Emese fazekas mester műhelye Szomolyán, a Bükkalján
Tisztelettel tekintsünk a kulturális, művészeti, régészeti örökségre, bármilyen vidéken is járunk!
Vásároljunk helyben készült termékeket! Ezzel támogatjuk a helyi lakosságot.
Diszkréten fotózzunk embereket!
Termelői piac Bogácson, egy kis kóstolóval
A dervisek múzeuma, Konya, Törökország
A további erőforrásokkal kapcsolatban
Takarékoskodjunk a vízzel, de az energiával és az étellel is! Ne legyünk csúcsfogyasztók! Nem vehetjük el az erőforrásokat a helyi lakosság elől.
Csökkentsük a hulladékunkat! Ezt már a vásárláskor figyelni kell. Akár műanyag palack, akár műanyag csomagolás, több módon is kiválthatók.
Összességében csak a lábnyomunkat hagyjuk magunk után. De ne is hozzunk magunkkal semmit, csak emlékeket!
Egy kimosott VHS-kazetta a Duna-parton, valahol Baja és Mohács között
Pörböly, vasútállomás. A Gemenci-erdő kellős közepén.
Ez eddig kissé tudományos megfogalmazások kupaca lett. Ezért egyszerűsítsünk kicsit. Tartós és tartalmas élményszerzés. Ezeket rakhatjuk össze a fenti elemekből.
Nem a tömeggel utazunk, hanem egyénileg vagy kis csoporttal.
Sok időt szánunk a túrára. Nálunk nem arról szól a vízitúra, hogy 30-40 kilométert teszünk meg egy nap alatt. Inkább szemlélődünk evezés közben. Arisztotelész követőiként.
Lassú, helyi közlekedési eszközökkel utazunk. Amikor csak lehetséges. Felülünk a szekérre, beszállunk a ladikba, vagy ha más nincs, két kerékre pattanunk.
Piroska egy mellékvonalon, Berkenye és Magyarkút között
A túrázókat üdvözlő helybeliek Máriaszéplaknál
Egy kis pihenő kerékpártúra közben, a Gemenci-erdő mélyén
Az előre megírt program csak keret. Engedünk a spontán döntéseknek. Kis kitérő, újratervezés, felfedezés.
Alkalmazkodunk a helybeliekhez. Nem importáljuk az életstílusunkat (vö. felsőbbrendűség), hanem elfogadjuk a szokásaikat.
Érik a kökény a Nógrádi várban, és ezt észre is vettük!
Szeretünk aktívak lenni és a végén kifáradni.
Soha nem utazunk felkészülés nélkül. Nem csak azért, mert többnyire túravezetőként kell helytállni. Azért is, mert az előzetes tájékozódás sokkal kerekebbé teszi a végén az élményeinket.
Szeretünk tanulni túra, utazás közben. Ki kell nyílni, befogadóvá kell válni. Öröm lesz ez a fajta tanulás.
Soha nem bevásárlók vagyunk, nem szuveníreket veszünk. Hanem emlékeket és új ismereteket.
Nem kíváncsiskodunk. Tapintatosnak kell lenni. Vendégek vagyunk. És semmi hangosság. Csendesen, megfigyelőként szabad jelen lennünk.
Sátorozó horgászok egy homokzátonyon, a Gemenci-erdőben, a Vén-Duna mentén
De legfőképp a magunk érdekében kerüljük a tömeget! Akár vízitúra, akár más kalandozás formájában.
Kajakozás egy eldugott öbölben, Lerici környékén, Liguriában
Napnyugta a Bodrogzugban, a tavaszi áradás idején. Háttérben a Zempléni-hegység
Igyekszünk jó példával elől járni. Sokat fotózunk túráink során. Ezek azonban nem csak emlékek, hanem az átélt pillanatok továbbadására képes lenyomatok is.
Árvalányhaj-mező Tállya mellett, a Zemplénben
A geográfus olyan ember, aki nem nyugszik addig, amíg meg nem mutatja másoknak is a tudományát, annak legalább egy részét, és mindazt, amit ezáltal látni képes a minket körülvevő világból.
Bükkaljai táj Noszvaj környékén
Előadás egy tervezett grúziai utazásról Pécsett
Azért lassúak a túráink, hogy minél több élményt engedjünk közel magunkhoz. És hogy legyen időnk átélni a tapasztaltakat. Épp elég a hétköznapokban a rohanás. Túra és utazás alkalmával valami másra vágyunk. Egy gyalogtúra nem a hegycsúcs eléréséről szól. Ahogy azt (állítólag) Kung-ce (azaz Konficiusz) mondta: Az út a cél. Nem utazunk valahová, hanem utazunk, úton vagyunk. Egy teljesítménytúra a célba érésről szól. Az olimpia is. A magunkfajta túrázó azonban nem a célba érés pillanatát tekinti élménynek. Az meglehetősen kevés lenne nekünk.
Egy kevés evezés, aztán irány a dombvidék falvai, majd egy kiadós halászlé
Kilátás a Csobánc csúcsáról, ugyanazon naplemente idején
Vannak, akik zarándokútra indulnak, amikor egy nagy változáson vannak túl az életükben. Mert szükség van időre, de ugyanúgy szükség van a megszokottól eltérő környezetre is. Akár belső, akár külső átélésre van szükségünk. És hogy nem a levegőbe beszélünk, azt csak annyival bizonyíthatjuk, hogy jelen sorok írója néhány éve, viszonylag hirtelen egyszer csak azon kapta magát, hogy elkezdett nagyon sokat futni. Valami összeállt, és mérhetetlenül élvezni kezdtem azt, hogy futok. Egyáltalán nem érdekelt, hogy hová vagy hogy mennyi ideig. És ebből egyre kiadósabb távolságok lettek. S aztán jött a megmérettetés is. Lássuk, képes vagyok-e erre sok emberrel együtt, futóversenyen. Nem, ez nem olyan verseny. A szabadidősportban mindenki magával versenyez.
Maraton, valahol a 15. kilométer környékén. Ezúttal kürtőskalács jelmezben. Csak hogy nagyobb legyen a sikerélmény.
És órákon át csak futottam. Semmi esély nincs úgy célba érni, hogy kizárólag a célvonal lebeg a szemünk előtt! Az út minden méterével törődni kell! Különben már sokkal a vége előtt feladnánk. Vagy utazóként türelmetlenné, hazaérkezve pedig elégedetlené válnánk. Egy maratoni távon szépen lassan peregnek az órák. A kilométerek talán még lassabban. Egyszerűen nincs más választás mint élvezni az egészet. És akkor fejben is győzünk. Nos, ez volt az én zarándokutam, melynek során apránként helyre kerültek a dolgok. A pillanat átélésének a képessége, ahogy azt Horatius olyan jól megfogalmazta.
Gyalogtúrázók a kéktúra nógrádi szakaszán
Horgász a Dunán, a fenékküszöbnél, Dunakilitin,
a Szigetköz peremén
Ám továbbmegyünk. Azon túl, hogy saját magunknak szerzünk élményeket, még valami mással is kell törődnünk. Legalább a szemléletmód unk által. Csakis úgy szabad használnunk a ránk bízott erőforrásokat, hogy azokat a következő generációk is élvezni tudják. Mert a Földet unokáinktól kaptuk kölcsön.
Több generáció kirándulás, ezúttal a Nógrádi vár oldalában
Lovasok a Csobánc Lábánál, Gyulakeszi felé
Falusi szállás az Ormánságban
Bodrog-ártér vízitúra, áradás idején
Magányos strandolók, messze a tömegtől Cinque Terrén, Olaszországban
Gemenci-erdő, magányos öreg a Káposztás-Duna mentén, áradáskor
Az első pecsétek egyike a Kéktúra füzetbe
Az első 10 km teljesítése az 1168-ból. És már csak 150 pecsételőhely van hátra.
Nógrádi porta
Kajakos pihenő a Szentendrei-Dunán
Siklóernyősök a Hármashatár-hegyen, háttérben a Nagy-Kevély vonulata
Úton az alföld felől a Bükkaljára, éppen egy készülő zivatar idején