Egy túra nélküli nap

Ha éppen nem lehet túrázni, akkor a közelben érdemes körülnézni. Mint ahogy ezen a munkával töltött szép tavaszi délutánon.


A fények játszadoztak. Egészen apró túrára futotta, de fent is, lent is remek színek fogadtak. A Hold már felkelt, közeledett a telihold, de még nem volt igazán sötét, ezért érdemesnek látszott játszani kicsit a faágakkal. Aztán éppen sikerült megfordulni, hogy legyen esély elkapni a Nap utolsó sugarait. Ám félúton figyelő tekintetekre akadtunk. A célbavételtől azonban megijedt, és úgy gondolta, továbbáll. Éppen az elrugaszkodás pillanatában kattant a zár.


Az ég színe már mutatja, hogy csak percek vannak hátra a nappalból. Így sietni kellett, hogy a teljes napkorong az égbolton legyen.


Aztán miután lebukott, irány a bozótos aljnövényzete. Ibolya mindenfelé. Csak néhol bukkant fel közöttük még élénkebb szín. Szükség volt a fényképezőgép minden tudására, kísérletezésére, hogy némiképp értékelhető végeredményt kapjunk. Odalent rohamosan zöldül a természet, csak idő kérdése, hogy odafent a lombok is visszanyerjék erejüket. Úgyhogy hamarosan még ennél is változatosabb táj fogadja majd a túrázókat, akár gyalogtúrázóként, akár vízitúrázóként vág neki a világnak.

És egy véletlen folytán hat óra múlva ismét a szabadban néhány percre. Lássuk, miben változott a Hold képe, miközben égi vándorútján ő is közeledik lassan a lenyugváshoz, hogy átadja helyét a Napnak. Persze, az még messze van, ekkor még csak félúton járt.


27 megtekintés0 hozzászólás