Donka Attila (geográfus):
A hazai vízitúrázás földrajzi aspektusainak vizsgálata
című doktori értekezése fejezete
A turizmust tekinthetjük a társadalmi–gazdasági fejlődés velejárójának. Változó, hogy az egyes térségekben előnye vagy hátránya van több, azonban egyelőre úgy tűnik, szerepének a növekedését nem lehet megállítani. A társadalom annyit tehet, hogy a turizmusnak azokat a fajtáit részesíti előnyben, amelyek kisebb környezeti terheléssel járnak. Ez a cél a többi gazdasági ágazatban is igaz, azonban a turizmusra fokozottan érvényes. A minimális terheléssel járó turizmus kialakításához igen sok előkészületre van szükség, mind a résztvevők, mind pedig a tudomány oldaláról. A nem helyben élő, az adott területhez kevésbé kötődő fogyasztók és a (természeti és épített) környezet találkozása enélkül számos konfliktussal jár, ideértve azt az alapvető veszélyt is, hogy a turizmus spontán fejlődése, alakulása épp önmaga egyik feltételét, a vonzó környezetet semmisítheti meg.
A konfliktusok megelőzésének egyik módja szerint érdemes arra törekedni, hogy a vendégfogadás során ne csak a vendéget, a turistát érjék élmények, hanem magának a fogadóterületnek, az ott élő lakosságnak is valamilyen élményt jelentsen a turizmus. Ez az „élmény” elsődlegesen anyagiakban kifejezhető. Ha a turizmusból származó bevételek nem vándorolnak el, hanem helyben maradnak, a helyi gazdaságot, és ezzel a helyi közösséget gyarapítják. Bár a turizmus valamennyi szegmensének vannak geográfiai vonatkozásai, ez az elsőként említett élmény főleg közgazdasági kötődésű. Kutatásaim egy másik fajta élmény jelenlétéből indulnak ki. A turisták által végzett tevékenységek bizonyos turisztikai termékek esetén párhuzamba állíthatók a helyi lakosság igényeivel. A rekreáció mint az ember fizikai és szellemi felfrissülésének, újjáépülésének lehetősége, egyrészt kiterjed a mindennapi tevékenységekre, tehát a lakóhely földrajzi terében történik, másrészt pedig idegen környezetben. A rekreáció, a megismerésre váró táj izgalmaival kiegészülve a turizmus legtöbb formájának alapmotivációja is. Szükségesnek tartom megvizsgálni egy olyan, elsősorban szabadidős–rekreációs természetközeli tevékenységet, ahol a földrajzi környezet meghatározó szerepet tölt be, elsősorban abból a szempontból, hogy egy ilyen tevékenységből érdemes-e önálló turisztikai terméket kialakítani.
A turisztikai szektor számára a vízitúrázás egy csekély gazdasági erejű tevékenység, a szabadidősport oldaláról pedig nincs meg a megfelelő turisztikai szakértelem. Vélhetően ez az oka annak, hogy alig kutatott terület. A korábbi vizsgálatok egy része a sport, azon belül is a versenysport felől közelíti meg, más része pedig csak a rekreációs szerepét vizsgálja, alig érintve a turisztikai vonatkozásokat. Eközben a tevékenység érzékelhetően jelen van a turizmusban, azonban meglátásom szerint oly módon, hogy rajta keresztül a turizmus számos problémája vizsgálható, hiszen ott rejtőzik benne a turisztikai potenciál, azonban eddig mégsem alakult a kellő dinamikával, ahogy az a kedvező adottságok alapján elvárható lett volna. Adottak a kedvező feltételek, mégsem abba az irányba haladunk, hogy egy jól jövedelmező turisztikai termék váljon a vízitúrázásból.
A téma aktualitását az adja, hogy az egyes aktív turisztikai tevékenységek iránt egyre komolyabb kereslet mutatkozik évről évre Magyarországon, amellyel azonban a szolgáltatások nem minden esetben tudnak lépést tartani. Az értekezés újszerűsége abban áll, hogy igyekszem szintetizálni ennek a sokszínű tevékenységnek a különböző aspektusait, elsődlegesen a geográfia, a szabadidősport, általában a gazdaság és a turizmus oldaláról, majd ez alapján javaslatokat fogalmazok meg annak érdekében, hogy a tevékenység jól jövedelmező turisztikai termékké alakuljon.
A kutatott terület kiválasztásának további indoka, hogy ebben a tevékenységben markánsan és több szinten jelenik meg a turizmus és a földrajztudomány kapcsolata, illetve kapcsolódási lehetősége. A geográfia oldaláról a turizmus egy alkalmazási területnek is tekinthető, melynek során egyrészt fel kell tárni a rendelkezésre álló adottságokat, másrészt elemezni kell a már bekövetkezett vagy várható hatásokat, hiszen igen összetett és érzékeny tevékenység-halmazról van szó. Ezen felül évtizedek óta szereplője vagyok a vízitúrázás szolgáltatói oldalának, így az ennek során felhalmozódott ismereteket a tudományos háttér vizsgálatával tudom hasznosítani.
A közgazdaságtan hajlamos nem megfelelő figyelmet szentelni a turizmuson belül a geográfiának, annak ellenére, hogy ennek a dinamikusan bővülő gazdasági ágazatnak a földrajzi adottságok teremtik meg az alapvető feltételeit, így azok elsődleges erőforrásnak számítanak. A vízitúrázás, történeti fejlődéséből fakadóan számos ellentmondást foglal magába, így megfelelő lehetőséget kínál a turizmusföldrajz tudományos alkalmazására. Ezen belül elsőként azzal kell kezdeni a vizsgálatokat, hogy bár a közvélekedés szerint megfelelőek, sőt, kitűnőek a hazai adottságaink, ez mennyiben állja meg a helyét. A hazai természeti alapú vonzerők egy része jelenleg nem termel megfelelő jövedelmet. Különösen erős a kontraszt, ha az ezzel szemben kiemelkedő szerepű, a gyógyvizeken alapuló egészségturizmusra gondolunk. A kutatás során megvizsgálom, miért alakult és alakul ma is így, illetve mit lehet tenni ennek megváltoztatásáért, milyen módon lehet a vízitúrázás szereplőit ráébreszteni arra, hogy felismerjék a turisztikai termékfejlesztés össztársadalmi hasznosságát.
Összességében úgy vélem, a közel három évtizedes, a vízitúrázással mindvégig szoros kapcsolatban álló, valamint a két évtizedes kutatói és turizmus oktatói munka során nem csak megfigyeltem a hazai aktív turizmus, és azon belül a vízi sportturizmus aktuális folyamatait, de volt lehetőségem arra is, hogy elkezdjem formálni a szereplők szemléletmódját. Az értekezésben az ezeket a tapasztalatokat is felhasználva elvégzett kutatások alapján igyekszem a tágabb és a szűkebb, aktív és vízparti turizmushoz kapcsolódó tevékenységekkel kapcsolatosan olyan megállapításokat tenni, amelyek elősegíthetik a vízitúrázás turisztikai termékké alakulását, és ezáltal a korábbi rekreációs tevékenység társadalmi–gazdasági szerepének növekedését is.
