Vidd magaddal a történeteket!

Frissítve: márc 13

Ma már számtalan digitális csatornán tartjuk a kapcsolatot a külvilággal. Ám ettől még nem csökken a vágyunk az utazások iránt. Szívesen olvasunk közeli és távoli vidékekről. Már nem csak a száraz tények érdeklik az utazót, a túrázót, arra is kíváncsiak vagyunk, milyen élményekben lesz részünk.

Egészen kicsin múlik, hogy merre indulunk el. Ezért minden létező forrást próbálunk megtalálni, amelyek segíthetnek a felkészülésben. A jelenlegi, elég hosszúra nyúló leállás ellenére továbbra is gyorsuló világ újabb eszközöket tesz elénk. Például a történet mesélés leggyorsabb módját, amikor néhány képpel felvillantják elénk az adott vidéken átélhető élmények lényegét. Hívhatjuk AMP Story-nak, Web Story-nak, vagy egyszerűen csak Történet-nek, a megközelítés ugyanaz.


Túlnyúlva az általunk tervezett és már meghirdetett túrákon és utazásokon, felvillantunk néhány nyitóképet digitális történetmeséink közül.




Az Alpokban túrázáshoz nem kell elszánt magashegységi kalandornak lenni. A magaslatok remek úticélokat, túraprogramokat kínálnak az átlagember számára is. És a magunk fajta alföldi népeknek különösen felemelő feljutni valamelyik csúcs közelébe és onnan körbe nézni.

A Keleti-Alpok elég közel van ahhoz a Kárpát-medencéhez, hogy akár rövidebb túrákra is meglátogassuk. A völgyekben pedig számtalan további lehetőség van a gyalogtúrázás mellett is.













A másik lételemünk a víz. És mivel igyekszünk elkerülni a tömegturizmust, a vízzel leginkább a folyók révén szeretünk találkozni. Akár a szelíd hazai folyókkal, amelyek szinte a szemünk láttára, mégis a hétköznapokban észrevétlenül kanyarognak a mesebeli tájakon. A vízitúra kifejezés nálunk nem csak magát az evezést jelenti. A túrázás teljes élményét. Mert a vízitúra életforma. A szemlélődéssel, a tábortűzzel, az erdő zajainak megfigyelésével. De ennél messzebb is merészkedünk. Ahol az egzotikum vesz körül, miközben nem is vagyunk messze a jól ismert, sok turista által járt helyektől. Mint például az adriai partvidék és a Plitvicei-tavak közelében a Winnetou-kanyonban.





Nem kell azonban mindig csak a természetre gondolnunk. A kulturális élmény többször az emberi alkotások csodálatát jelenti. A reformáció számtalan tekintetben hozott nagyszerű vívmányokat. Nem csak épületeket, hanem szemléletmódot, de még zenei újdonságokat is. Mi pedig különleges helyen vagyunk Európában, a kelet felé terjedő reformáció határvidékén. Kulturális túráink során igyekszünk megismerni, megismertetni azokat a rejtett zugokat, ahol ezek a hagyományok még ma is erősen jelen vannak a helybeliek hétköznapjaiban.












De van élet a természet és a társadalom határán is. Megmutatjuk, ami ritkán szerepel az útikönyvekben: a falusi élet hangulatát. Mert sok helyen ez még a hagyományos életformát jelenti. Ami megint csak rejtve marad a tömegesen érkező turisták előtt. Mert ők látnivalóban gondolkodnak, nem élményekben. Pedig mi lehet annál autentikusabb, amikor a kakas ébreszt, vagy amikor a lovasszekérről integetnek, esetleg amikor kenyérsütésben vehetünk részt a háziakkal, amit aztán közösen fogyasztunk el más kézműves falatokkal.









A természeti környezet sokféle helyzetet teremt, ami kizökkent minket a mindennapokból. Nem csak a szokatlan növények és állatok keltik fel a figyelmünket. A geográfus sok más csodáról is mesél. Például messzi északon a fehér éjszakákról, amikor nyáron akár éjfélkor is kiülhetünk a tópartra, csak tudjuk eldönteni, hogy ezeket a fényeket naplementének vagy napfelkeltének hívjuk.











És válogatunk a legjobb, legizgalmasabb közlekedési eszközök között is. Gyalogolunk, evezünk, autózunk, de az sem kizárt, hogy kisrepülőgéppel felülről szemléljük a tájat, átélve a három dimenzió adta élményeket. Ehhez sem kell messzire utazni, mert még idehaza is számos lehetőség kínálkozik erre.




És újabb célterületeink vannak, amelyek a sok turista által elfoglalt területek árnyékában bujkálnak. A napfényes Itália végtelen lehetőséget kínál. És talán éppen emiatt kevesen jutnak el a legapróbb szigetekre. Pedig ott aztán zajlik az igazi olasz élet. Az utcákon, a kávézókban, a kikötőben. Ott nem tehetünk mást, mint hogy hozzájuk lassulunk.






A világvégi helyek mindig vonzóak. És megint csak nem kell miattuk valóban a világ végére utaznunk. Csak a szárazföld és a tenger határáig. Mert Európát rengeteg bájos világtótorony veszi körül, amelyek még ma is büszkén állnak őrségben a parton, sok esetben kopár, kietlennek tűnő vidékeken.







Szeretünk piacra járni. Mert ott találkozunk igazán a hely hangulatával. Ott nincs szemfényvesztés. Csak ínycsiklandozó falatok. Akár a Szentendrei-szigeten, akár a Bükkalján, akár pedig Provence-ban járunk. A piacokon valahogy kevésbé érezzük magunkat idegennek. Mintha befogadnának. A termőföld javai megszelídítik az embert.









Néha felpörögnek az események. Vagy csak maga a film. A mozi olyan útikönyv, ami rafináltan képes elég sokat átadni abból a hangulatból, ami a forgatás helyszínéül szolgáló tájon átélhető. És vannak olyan vidékek, országok, amelyeket az átlagosnál is szívesebben választanak a rendezők. Például a napfényes Itália különböző tájait. Hogy csak a legutóbbi ismert filmekre utaljunk, lássátok a szalagot.













A vízitúra nem mindenáron szelíd vizet jelent. A hegyvidékeken jóval több kalandban lehet részünk. Mert a vizeknek meredek útjuk van a tengerig. És ezeken a szakaszokon érdemes is meglovagolni őket. Csak egyre kell vigyázni. Ne maradjon minden pillanatban tátva a szánk a vad természet látványától, mert akkor megtelhet vízzel.










A Kárpát-medencében nem vagyunk bezárva. Minden szállal kötődünk például a felvidéki bányavárosokhoz. Róluk akár egy zempléni túra során is sokat hallhattok, de elmenni a történelmi pénzverdébe, után pedig sétálni egyet a középkori belvárosban, szépen feltölti az embert.







Csak hogy érezzük, nem nagy csoportos utazásokban gondolkodunk. Több módszerünk van a helyismeretünk, a tapasztalataink átadására. Aztán ez alapján mehettek önállóan felfedezni a világot. Legjobb ugyanazzal az eszközzel, amit a helyiek is használnak. Indiában szekérrel, kerékpárral, Grúziában marsturkával, Olaszországban pedig egyszerűen csak Vespa robogóval.



9 megtekintés0 hozzászólás

© 1971-2021 by  Donkesz. 

  • Facebook