A levegőben jártunk

Frissítve: feb 9

Repülés.

Sétarepülés.

Motor nélküli repülés.

Nyilvánvaló, hogy első hallásra izgalmasan hangzik. És talán másodikra is. De éppen az ilyen izgalmakért érdemes élni. A túrázás során számtalan alakalommal kerülünk olyan helyzetbe, amilyennel a hétköznapokban nem találkozunk. Éppen ezért indulunk útnak.


A repülés során sokkal nagyobb biztonságban vagyunk mint a közúti közlekedésben. Persze, az sem árt, ha érti kicsit az ember azokat a fizikai törvényszerűségeket, amitől repül a repülő. És ebben mindig segítünk.


Vagy a geográfus, a maga csöppnyi vitorlázórepülő múltjával, vagy azok a pilóta hölgyek és urak, akikkel repülünk. A képen azt a pillanatot látjuk, mielőtt a levegőbe segítő motoros gép elengedi a vitorlázógépet. Feljutni ugyanis csak segítséggel tud. Visszafelé már a maga siklóképességével ereszkedik. A pilótára van bízva, hogy megtalálja azokat a lehetőségeket repülés közben, amelyek segítenek legyőzni a gravitációt, és minél hosszabb ideig a levegőben tartják a gépet.

Odafentről teljesen másként látjuk a világot. És ez nem kilátótorony. Itt sokkal magasabban vagyunk. Jóval nagyobb területet látunk, és több összefüggést felismerhetünk, legyen az szántóföld, város vagy folyópart.


A geográfus is attól lett geográfus, hogy már akkor a térképeket bújta , amikor megtanult olvasni. Aztán egyszer lehetőség adódott elmenni egy vitorlázórepülő klubba, ahol az ember élőben kapja meg a térkép nyújtotta élményt.

Az alábbi szántó valahol a Mezőföld északi részén található, egy nyári késő délutáni időpontban, egy kellemes sétarepülés alkalmával.

Ha pedig az ember nem elégszik meg azzal, hogy motor nélkül repül, hanem a maga körül lévő repülőgépet levetve, tényleg maximálisan érezni akarja a Természetet, a három dimenziót és a mérhetetlen szabadságot, akkor kipróbálhatja a siklóernyőzést. Itt nem vesz körbe burkolat, csak szabadon függeszkedünk néhány zsinóron.


Bár lehet, ez utóbbi ijesztően hangzik, de elhihetjük, jól ki van találva a módszer. És ehhez nem is kell segítség. Ha az időjárási körülmények megfelelőek, az ember összecsomagolja hátizsákjába a felszerelést, a hegytetőn kiteríti, és egyszerűen nekiszalad a meredek lejtőnek.

Aztán ugyanazok a fizikai törvényszerűségek majd teszik a dolgukat. És sosem hibáznak. Mi pedig csak ülünk felfüggesztve a színes ernyő alatt, és nincs más dolgunk mint élvezni a szabadságot. Nyilván, ha már nem utasként repülünk, akkor akad majd némi teendőnk a kötélzet mozgatásával, hogy arra repüljünk, amerre éppen szeretnénk, de ez későbbi történet.

A képek az egyik legnépszerűbb hazai siklóernyős-terepen, a Hármashatár-hegy északkeleti lejtőjén készültek, ahonnan nem csak az alattunk elterülő Óbudát, hanem a távolban a Pilis vonulatait, még távolabb pedig a Mátra csúcsait is láthatjuk.

Maga a hegyoldal olyan meredeken szakad le a mélybe, hogy a fűben ücsörögve is kicsit átérezhetjük a repülés izgalmát. De csak egészen kicsit.



Ha pedig az ember ráérez az ízére, akkor akár ennél is sokkal közelebb kerülhet a repüléshez. Ez már nem sportrepülés, hanem kereskedelmi forgalom. Ők a mi pilótáink. Akik hoznak-visznek minket a világ minden tájára. Amíg a világbéke megengedte, akár arra is nyílt alkalom, hogy alaposabban is megmutassák munkahelyüket.


Ezúttal Londonba indultunk. A pálya végén megálltunk egy pillanatra, amíg minden szükséges engedély megérkezett. Majd a következő pillanatokban az egyik pilóta előre tolta a gázkart, és nekilódult, hogy a maga 50 tonnáját csodák csodájára másodperceken belül a magasba emelje.

Ahol a sok érdekes műszer és kapcsoló mellett azt is észrevehettük, hogy mennyire automatikus, gépesített lett a repülés. Ez nyújtja mindannyiunk biztonságát. De egyúttal ez veszi el a repülés szépségének nagy részét is.


A leszállás különösen sok figyelmet kíván, de megfelelő gyakorlattal ez is rutinművelet. Amit kevesen tudunk, hogy a pilóták számára egy igazán tilalmas dolog van, ez pedig a bátorság. Ahogy a brutálisan egyszerűen, de keményen fogalmazó mondás tartja: Vannak bátor pilóták, vannak öreg pilóták, de nincsenek öreg bátor pilóták

És amíg eljut az ember a nagy gépek fülkéjébe, addig ilyen kisebb gépekkel tanulja meg a motoros repülés fortélyait. A kisgépes motoros repülés az utasszállítók előszobája. Itt jóval kevesebb műszer van, így kevesebb a tennivaló is, de az alapokat meg lehet tanulni.


A következő kép az őcsényi sportrepülőtéren készült, egy leendő pilóta kiképzése közben, aki részben a Gemenci-erdő felett rótta gyakorló köreit szorgalmasan. Szerencsés egymás mellett élés, hogy míg odafentről pompásan kivehetőek a folyóágak, vízitúra közben cseppet sem zavaró az időnként a magasban felbukkanó repülők zaja.

A repülés varázslatos világa pedig akkor is elbűvöli az embert, amikor csak egyszerű turistaként jár-kel a világban. A világ számos pontján külön attrakció a repülőtér környéke, ahonnan viszonylag közelről szemlélhetőek az óriási vasmadarak fel- és leszállás közben.

Az árbóc csúcsa felett közeledő madár Kréta szigetén készülődik leszálláshoz.


Az iraklioni repülőtér a tengerparton egy magas sziklafennsíkon épült. A pálya vége nem sokkal van a sziklaperemtől, ahová egy kis túrával lehet eljutni, hogy akár egy fél napot is ott töltsön az ember a szinte érintésnyi távolságban érkező gépek figyelésével.


Google térképen ne keressétek a repülőtér részleteit, mivel meglehetősen intenzíven használja a katonaság is. Így a részleteket diszktéren kitakarták. A futópálya keleti végénél található megfigyelőpontunk azonban jól kivehető.

De Bécs körül is érdemes csavarogni, mert a schwechati reptér körül is vannak olyan szegletek, ahonnan hasonlóan érdekes látványban lehet részünk.

























A pilóták pedig mindent megtesznek a repülés népszerűsítése érdekében. A repülőnapok és légibemutató célja a repülés szépségeinek átadása, de nem titkoltan egyfajta toborzás is, mert aki ennél is jóbban ráérez az ízére, annak megvan a lehetősége, hogy belevágjon ebbe a sportba. Mint ahogy belevágtak Rubik Ernőék is annak idején. A mester számos gépet tervezett, közülük az egyik, igen koros darab ez a Cimbora nevű példány, amely éppen a nem sokkal korábban felújított Margit-híd felett suhan el egy bemutató alkalmával.

És nem hagyhatjuk ki a repülés élményét akkor sem, amikor elutazunk valahová. Ezúttal a Keleti-Alpokba, a Hochschwab vidékére. A 2000 méter fölé nyúló fennsíkokon való túrázás végén levezetésként sikerült bepillantani a helyi repülőklub életébe.


15 megtekintés0 hozzászólás

© 1971-2021 by  Donkesz. 

  • Facebook