Vízitúra az Alföld peremén

Frissítve: ápr 17

Egy kis tudományos értekezés, gyakorlati tudnivalókkal


Miközben a Körösökön a víziturizmus több szempontból is hagyományokkal rendelkezik, a szolgáltatási háttere még elmarad a kívánatostól. Itt még lehet igazi, régi típusú túrákat tenni, sátorozni, kalandozni. Az Élővíz-csatorna esetében azonban az a ritka helyzet alakult ki, hogy egy turisztikai attrakciónak szánt terület infrastruktúrája hamarabb épült ki, mint ahogy az ismertté és népszerűvé vált volna a túrázók körében. Az Élővíz-csatorna – valószínűleg egyedülállóan az országban – teljes mértékben rendelkezik a vízitúrázáshoz szükséges infrastruktúrával, így az alapvető feltételek rendelkezésre állnak a vonzerővé váláshoz.

Fotók: Gila Csaba

Térképek: Donka Attila


Békés megye közepén, a fő turista áramlási útvonalaktól elég messze három város, Békéscsaba, Békés és Gyula régóta meglehetősen szoros együttműködésben élnek. Ennek keretében gondoltak egy nagyot, és elkezdték bejárhatóvá tenni a három város közötti területeket, különösen a túrázásra alkalmas térségeket.

Ezek egyike az egykori Körös mai medre, amit a helybeliek Ókörösnek, a térképek pedig Élővíz-csatornának hívnak.

A hosszú időre érkező fürdővendégek szívesen látogatnak meg különböző – szezonalitástól és időjárástól kevésbé függő – kulturális és természeti helyszíneket. Az egykori Körös-meder vonalvezetését követő túraútvonalak és a hozzájuk kapcsolódó élményelemek évről évre színesítik a térség vonzerőit. A legismertebb vonzerők, amiért valaki manapság útra kel ide:

  • mindhárom városban van termálfürdő;

  • jók az adottságok, az aktív tevékenységekhez, például a túrázáshoz, legyen az gyalogtúra, kerékpártúra, vízitúra, lovas túra, vagy vadászat, horgászat;

  • a három városban sok kulturális és gasztronómiai érték található (például a Munkácsy-örökség, a Kolbászfesztivál, a gyulai Vár, az Almásy-kastély, de a kevésbé ismert Békés-tarhosi Zenei Napok, a Kolbászmúzeum, a Szlovák Tájház vagy az Erkel Emlékház).

A természeti vonzerők is nagy számban megtalálhatóak itt. Ezek közé tartozik

  • a Dánfoki Üdülőközpont és Szabadstrand,

  • a Körös-menti kishajókikötő,

  • a Széchenyi liget, a Körösök Völgye Látogatóközponttal,

  • a Pósteleki Parkerdő,

  • a Mályvádi-erdő, és

  • a Csiga-kert.

A konkrét látnivalókon túl a három város kulturális öröksége, hagyományai, valamint gasztronómiai értékei is vonzóak lehetnek. Ha az embernek sikerül legalább hallani azokról indulás előtt. Ilyenek például a kunhalmok, a helyi ételek közül pedig a kötött-galuska leves, a szilvalekváros papucs, a békési szilvapálinka, a salátaleves, a birsalma kacsa leves, továbbá a békési kosárfonás, a cigányka, a békési hímzés, a kásás béles, a kürtös fánk vagy a fazekas hagyományok.


De nézzük az Élővíz-csatornát mint a vízitúrák leginkább érintetlen, de annál hangulatosabb célterületét.


Az Élővíz-csatorna a Fehér-Körös 7. folyamkilométerénél épült gyulai duzzasztótól a Kettős-Körös 22 folyamkilométeréig, a Békési-kifolyózsilipig tartó vízfolyás. Teljes hosszúsága 38,2 km. A Gerlai-ággal és a Dánfoki-ággal együtt a teljes ágrendszer 51 km hosszúságú.


Az Élővíz-csatornát 1777-re ásták ki a csabai polgárok településük számára. Ez volt az első nagyobb műszaki alkotás a városban. A csatorna az akkor még élő Fehér-Körösből ágazott ki, majd valamivel több, mint 14 km után tért vissza. Fő funkciója a vízellátás és az Erdélyben kivágott fák településre úsztatása volt. A mai csatorna holtági szakasza 1858-ban vesztette el folyóját, amikor elkészült a Gyulát Békéssel összekötő ún. Nagy-csatorna. Ezután az egykori Körös meder és a csatorna is csak időszakosan kapott vizet.

Az 1888-ban bekövetkezett árvizet követően megerősítették a töltéseket, majd többféle próbálkozás után 1896-ban a gyulai duzzasztó felépítése és egy tápcsatorna kiásása oldotta meg a vízutánpótlás kérdését az érintett városok számára.


Az Élővíz-csatorna az érintett három település városképének szerves részévé vált az idők során. Vízhozama kiegyensúlyozott, korábban elsősorban mezőgazdasági célokat szolgált.


Az Élővíz-csatorna a két alapfunkciója – a belvízelvezetés és a vízhasznosítás – mellett kiválóan alkalmas vízitúrázásra is, nem beszélve tágabb környezetének ökoturisztikai potenciáljáról.

Az Élővíz-csatorna minden vizsgált szempontból kedvező adottságokkal rendelkezik a vízitúrázás számára. Már korábbi tudományos kutatások is bebizonyították, hogy a már megvalósult turisztikai infrastruktúra és az általunk bemutatott természeti adottságok ugyan nem vehetik fel a versenyt a környezetükben található vonzerőkkel (elsősorban a legjelentősebb vendégforgalmat lebonyolító Gyulai Várfürdővel), azonban jól kiegészíthetik az érkező vendégek számára nyújtott kínálatot, illetve más piaci szegmensek számára is vonzóvá tehetik a térséget.

Az Élővíz-csatorna víziturizmusba való bekapcsolódása a 2000-es évek elejére tehető. Eleinte felfedező-jelleggel, vagy egyes kisebb rendezvényekhez kapcsolódva, megismerési és népszerűsítési céllal eveztek végig a csatorna egyes szakaszain. Ezt megelőzően szervezett túrázás lényegében nem zajlott rajta. Nagyobb tömegek ma is elsősorban csupán különböző rendezvények alkalmával eveznek itt (Három Város Teljesítménytúra, Indián Kenu Túlélő Verseny, Határtalan Vándortúra, a Körösök Völgye Natúrpark különböző rendezvényei). 2008-ban csónakkiemelő stégek és szállító rámpák készültek. A csatorna partján pihenőhelyek és tanösvények találhatóak. A kezdeténél és végénél vízitúrázók számára ideális szálláshely van. Így az Élővíz-csatorna több szakasza rendelkezik a vízitúrázáshoz szükséges alapinfrastruktúrával, azonban ennél szélesebb szegmenst jelen állapotában nem tud megcélozni.

A víz sebessége 0 és 1,7 km/óra között változik. A sebesség a szabályzó zsilipek között eltérő lehet, amit elsősorban a Fehér-Körösből beáramló víz mennyisége határoz meg. Ezért inkább a csatorna felső szakaszán lehet a túrát segítő vízmozgással számolni. A csatorna további szakaszai állóvíznek tekinthetők. Az alig mozgó vízben veszélyes áramlásokkal nem kell számolni, csupán a zsilipek környékén van szükség körültekintésre.

Az Élővíz-csatorna kényelmesen két nap alatt teljesíthető. A vízitúrázásba, mint a Körös-túrák alternatív kitérő szakasza kapcsolódhat be a Gyula–Békés közötti egyenes, nyíltvizű, meglehetősen egyhangú Fehér-Körös–Kettős-Körös szakasz alternatívájaként. Terepe lehet ezen felül az egyre elterjedtebbé váló rövid, néhány napos nyaralásoknak is. Egynapos programként szolgálhat a más turisztikai célból a régióba érkező turistáknak (a régóta tervezett motoros kishajózás beindításával, bár úgy fest, ez mégnagyon messze van).

A túrázás, természetjárás egyik legnagyobb vonzereje, hogy saját erővel haladva az út során újabb és újabb látnivalók tárulnak elénk. A vízitúrázás ebből a szempontból speciális helyzetben van, mert általában csak a folyót, a partokat és csak a partközeli magasabb objektumokat láthatjuk a vízről. Egyenes folyású vizeken akár több kilométerre előre láthatjuk az útvonalat, így a felfedezés, az új megismerésének öröme jóval csekélyebb a turista számára. Változatos futásvonalú folyókon minden kanyarulat valami újat, mást ígér a túrázóknak. Az Élővíz-csatorna 38,2 kilométerre 45 kanyar jut, amely kilométerenként 1,18. Az adat magasabb, mint az Alföld legtöbb folyójának értékei.

A túrázás szempontjából legértékesebb természetes környezet mindkét oldalon több mint 50%-os arányt képvisel.


És a felmérés eredményei, vázlatosan.


A csatorna turisztikai értékének a part változatossága szerinti vizsgálatához négy tényezőt érdemes vizsgálni:

1. a vízről látható partképi fajtát,

2. a víziút árnyékoltságának fás-lombos növényekkel való szegélyezettségét, fedettségét,

3. a partszegély fajtáját, és

4. a vízi műtárgyakat, hidakat.


1. A vízről látható partkép

A csatorna két partját – még ha sokszor elég szimmetrikus is – külön-külön kell vizsgálni. Mindkét oldalt átlagosan kilométerenként történik változás. A kategóriák váltakozása nagyon komoly eltéréseket mutat a csatorna egyes szakaszain. Előfordul, hogy pár tíz méterenként változás történik, de találunk 7 km-nél hosszabb egyforma szakaszt is. A túrázás szempontjából legértékesebb természetes környezet mindkét oldalon közel 50%-os arányt képvisel.

Unikális jellege miatt, a természetes jellegű partszakaszok helyett a turisták számára akár még érdekesebb is lehet a belvárosi szakaszokon evezni. Az élmény, hogy egy nyüzsgő város közepén evezhetünk, szintén ritka. A csatorna partja mindhárom városban gondosan karbantartott, sokszor értékes épületekkel, védett növényekkel szegélyezett. A falusias kisvárosi partszegélyeknél szinte mindenhol rendezettséget tapasztalunk, a változatos kép viszont azt jelzi, hogy elsősorban az itt élő lakosság gondozza a partokat. Előzetesen leginkább a hobbikertes övezetnél tarthatnánk attól, hogy rendezetlen, kommunális hulladékkal szennyezett, a túraélményt zavaró képpel találkozunk. Ezzel ellentétben azonban szerencsére azt állapíthatjuk meg, hogy a helyi lakosság ügyel a környezetére, és csak ritkán fordult elő szennyezettség, illetve illegális partfeltöltés.


2. A víziút árnyékoltságának fás-lombos növényekkel való szegélyezettsége, fedettsége

Az Élővíz-csatorna elég keskeny ahhoz, hogy a vízitúrázók által kedvelt zárt lombsátor is kialakulhasson felette. A fákkal zárt partoldal, a belógó ágak, lombok nemcsak hűs árnyékot adnak, hanem a korábban bemutatott előre be nem láthatóság (változatosság) elemet is fokozzák. Az árnyékoltságnak három fokozatát különböztethetjük meg: nyílt; félárnyékos és teljesen árnyékos szakasz. A vízitúrázók a csatorna hosszának felén számíthatnak kellemes árnyékra.

3. A partszegély fajtája

A folyók természetes szegélyét a társadalom különböző okok miatt (mederszabályozás, árvízvédelem) művi elemekkel átalakítja. Ez lehet betonfal, kőszórás, sövényfonat stb. Ilyen mesterséges partok nagyban ronthatják a turisztikai élményt. Az Élővíz-csatorna szerencsés ebben a tekintetben, mert 92,1%-án természetes vízpartot találunk. A három város belső területein a víz szintjéből alig kiemelkedő betonszegély fut. Anyaga ellenére a kivitelezés módja miatt ezt a betonszegélyt nyugodtan nevezhetjük esztétikusnak, bár sok helyen már javításra szorul. Magas beton oldalfalat csak a vízügyi létesítményeknél, ott is csak minimális hosszon találunk.

4. Hidak, műtárgyak

A hidak alatti átkelés mindig izgalmas része az evezésnek. A víziút oldalról és felülről beszűkül, a vízfolyás begyorsul, az áthaladás egyes esetekben veszélyessé is válik. Esetünkben ez utóbbival nem kell számolni. A csatornát 53 kisebb vagy nagyobb híd íveli át. Esztétikus látványnak a régi téglaboltozatos és a különböző fa- és acélszerkezet kombinációjából álló gyaloghidakat tekinthetjük. Összesen kilenc hidat minősíthetünk különlegesnek, ebből négy híd Gyulán, három Békésen, egy Békéscsaba és Békés között, egy (magántulajdonban lévő) híd pedig Gyula és Békéscsaba között található

A túrázást megszakító átemelések ugyan lassítják a haladást, másrészt viszont változatosságot visznek az evezés monotonitásába. A csatornán végighaladva jelenleg 6 esetben kell zsilipeknél a hajókat átemelni. Mindegyik átemelésnél acél és fa szerkezetű stég és kövezett lejáró segíti az átemelést, és az átemelés távolsága egyik esetben sem haladja meg a 100 métert. Hasonló műtárgyak segítik a Fehér- és a Kettős-Körösre való átjutást is.

5. Védett értékek a vízfolyás mentén

A csatorna medre sehol sem áll védettség alatt, azonban a partjai igen hosszú szakaszon védett területek, vagy egyedi védett értékek, amelyek jelentős vonzerőként jeleníthetőek meg a turisták számára is.

A csatorna partján 12 helyen találunk helyi védettségű területet, ebből négy pont-jellegű, mérete és kora miatt védett fa (pl. Bandikafa, Cimborafa), öt esetben a csatorna mellett található park áll védettség alatt (Békéscsaba: Széchenyi-liget, Árpád-liget; Gyula: az egykori kastélypark részeként a Várfürdő, továbbá a Csigakert; Békés: a Csatárkert), három helyi védettség pedig a csatorna egy hosszabb szakasza mindkét oldalának élővilágára vonatkozik (Gyula belterületi szakasza, a teljes Élővíz-csatorna Veszelytől Sikonyig; Békés belvárosának egy része). A védettség szinte minden esetben a növényvilág, elsősorban a különböző értékes, koros fák (botoló fűz, tölgy, nyár) érdekében jött létre. Kijelenthetjük, hogy az Élővíz-csatorna vonalán kimagasló a védett területek száma, melyek biztosítékot jelentenek a természeti környezet további fennmaradáshoz (illetve vonzerővé történő fejlesztésükkel a turisták számára is további élményelemekkel gazdagítják majd a túrázást).


6. Szélesség

Egy folyó szélessége a vízitúrázás szempontjából egy alsó korláttal rendelkezik, amely lényegében a hajó haladását, manőverezést biztosító parttávolság. Általában a kisebb vagy közepes szélességű folyók a vízitúrák kedvelt célterületei. Ott, ahol mindkét part közel van, jól belátható, és fák adnak árnyékot, élményekben gazdagabb a túrázás. Úgy véljük, ha a szélesség a túra folyamán változik, az szintén a változatosságot növeli.

Az Élővíz-csatornán a víziút szélessége mindenhol lehetővé teszi a továbbhaladást, mindemellett megfelelően változékony is – ha nem is egyenletes eloszlásban – ahhoz, hogy növelje az evezés élményét.


7. Vízmélység

A vízitúrázás szempontjából a vízmélységnek is van alsó korlátja. Ez a vízijármű típusától függően 20–30 centiméter, illetve a leendő motoros meghajtású, a turisták nagyobb csoportját szállító vízijárművek esetén 50 cm. A csatornán a vízmélység nem képezi akadályát a túrázásnak, ami érthető is, hiszen mesterséges, ásott vízfolyásról van szó. Nagyobb vízszintingadozás (30–40 cm) a meder szabályozott jellege miatt ritkán, rövid időre és általában a turisztikai szezonon kívül fordul elő.


Látható, hogy a vízitúrázás nem csak a kellemes szabaddő eltöltésre alkalmas. A tudománynakis tehetünk vele szolgálatot. Az Élővíz-csatornán a fent ismertetett változatosság mérésére terepi bejárást alkalmaztunk. Csodaszép kifejezés, megfelelően komoly ahhoz, hogy tudományosan hangozzon. De ha szeretnénk, azt is mondhatnánk, hogy vízitúráztunk egy jót, kellemes őszi időben.


A kutatáshoz a bejárás célja a módszer használhatóságának bizonyításában ki is merült, így nem volt szükség mérnöki pontosságra a méréseket illetően. A felmérés során GPS-készüléket alkalmaztunk a változások rögzítésére. A kapott távolságadatok és a napló kódjaiból kiolvasott osztálykategóriák alapján tagoltuk a teljes csatornát. Az adatok alkalmasak a különböző kategóriák arányainak bemutatásaira is. A felmérés során 179 útvonalpontot vettünk fel. Ebből 144 esetben valamelyik vizsgált jellemző változott: 81 pontnál csak egy paraméter, 18 pontnál kettő, 44 pontnál pedig egyszerre három is változott. A fennmaradó útvonalpontok hidakat, mélységmérési helyeket, vagy egyéb okból említésre méltó objektumokat jelölnek. Íme, az eredményt összegző térképvázlat.

Jövő nyárra a terveink között szerepel egy Körös-vízitúra. Már csak a lelkes érdeklődőket kell meggyőzni arról, hogy a túra az Élővíz-csatornán kezdődjön...

48 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése