(Vendégszerzőnk Jozef Antala, Csehországból, aki a Kaukázus szerelmese, és számos vidéken túrázott már Grúziában. A képek szerzője Jussi Saha, a Google képeit külön jeleztük.)
A túra során felfedezzük a Keli-fennsíkot, egy sziklás hegyvidéki tájat a Grúz Hadiúttól nyugatra.
A festői Truso-völgyből induló túra során felfedezzük a Keli vulkanikus fennsíkját, ezt a kopár, sziklákkal borított, hihetetlenül változatos területet, a sokak által ismert Grúz Hadiúttól nyugatra. Ide nagyon kevesen jönnek el túrázni, mivel ez a vidék egészen közel fekszik Dél-Oszétiához (a grúzok nyelvén Samahablo), Grúziának az oroszok által megszállt területéhez. És a terep is elég nehéz.
A túra leglátványosabb pontjai a 3400 méter magas hágók és maga a jég formálta Kelisadi-tó megpillantása.
A túra javasolt hossza: 3 nap.
A 27 km-es táv akár egy két napos túra keretében is megtehető, de a Korisar-hágó környékén nincs táborozásra alkalmas hely, ezért a legtöbb túrázó három napra osztja el az útvonalat. A túra komoly kihívás, így csak megfelelő edzettséggel érdemes nekivágni. Ha a térképre nézünk, kicsinek tűnnek a távolságok, azonban két magashegyi hágón is át kell kelni, és eleve, elég elhagyatott vidékről van szó. Sok helyen nem egyértelmű az útvonal sem, ezért nagyon kell figyelni.
Az útvonal mentén nincsenek szálláshelyek, ezért sátorozásra kell felkészülni.
Mivel az útvonal egy magas vulkáni platón halad, nagyon kevés vízételi lehetőség van. Az egyik megbízható ilyen hely az Esikomi folyó és fent maga a tó. Ez azt jelenti, hogy induláskor, Kvemo Okrokana falucska elhagyásakor legalább 4-5 liter vizet kell magunkkal vinni fejenként. Ennyi elegendő a tó eléréséig. Bármilyen évszakban is túrázunk erre, az útvonal mentén több kisebb-nagyobb hómezővel találkozunk, amelyek szintén vízforrásként szolgálhatnak, de tavasztól őszig elég piszkos a hó felszíne, ezért érdemes vízszűrőt is magunkkal vinni.
Hogy lehet eljutni a Truo-völgybe?
A Truso-völgy bejárata, ami egyúttal a Tegri-folyó eredete is, a Grúz Hadiút mentén fekszik, Kazbegitől 20 km-re délre, Kobi falunál. Aki marsrutkával érkezik, itt kell kiszállnia.
Ennél azonban sokkal jobb, ha a túrát a völgyben 4 km-rel bentebb, Kvemo Okrokana falunál kezdjük. Ehhez viszont már bérautó ajánlott sofőrrel. Nekünk nem volt szerencsénk Kazbegi főterén, mindegyik sofőr 60-80 larit (kb. 5500-7000 Ft) kért egy útra.
Néhány éve egy helyi utazási iroda megfelelő létszámú érdeklődő esetén naponta kétszer indít járatot a faluba (kora délelőtt oda és délután vissza) Stepantsmindából, ami Kazbegi régi-új neve. A menettérti jegy ára 30 lari (kb. 2700 Ft), és a busz akkor indul, ha összejön legalább három utas. A nyári időszakban érdemes legalább egy nappal előbb lefoglalni a helyet a buszra, de ez esetben is szemmel kell tartani az indulási időket, mert néha módosítanak azokon.
Hogyan jutunk tovább Ketrisiből?
A legegyszerűbb, ha hívunk egy sofőrt, hogy felvegyen minket. Vagy kisétálunk a völgyből és lestoppolunk valakit a Grúz Hadiúton.
De azt is lehet, hogy meghosszabbítjuk a túrát még három nappal, és felfedezzük a Mna és a Suatisi szurdokvölgyeit.
Túraengedély
Korábban a határőrség külön engedélyére volt szükség a túrához, mivel az útvonal nagyon közel esik a dél-oszét határhoz. Néhány éve azonban nem kell engedély hozzá. De azért ne feledjük, hogy a határzónában túrázunk, a határvonalhoz nem érdemes túl közel menni.
Az útvonal leírása:
1. nap
Truso-völgy - Keli-fennsík
Táv: 8,5km, szintemelkedés: 1028m, süllyedés: 281m.
A túra első szakasza Kvemo Okrokana faluból indul. Az úton kb. 500 métert kell délnyugat felé (tehát a főút irányába) sétálni. Itt jobbra fordulunk, és egy szerpentinen indulunk felfelé. Ahogy felfelé haladunk, egyre tágasabb és szebb kilátás tárul a szemünk elé, különösen a szemközti Mna-szurdokra.
A szerpentin a Truso-völgy felső részéig vezet, majd a folyó szurdokvölgye oldalában halad. Mi azonban itt már nem ezt követjük, hanem kb. egy óra gyaloglás után balra fordulunk és egy meredek lejtőn kezdünk el felfelé haladni. Eddig kövesúton haladtunk, innen túraösvényen vezet az út. Az ösvény a Korisar-hegy alatti nagy fennsík irányába vezet. Ezt a letérést elég könnyű eltéveszteni, ezért érdemes GPS-t vinni magunkkal. Most körülbelül 2300 méteres magasságban járunk.
A fennsíkot sziklákkal tarkított füves terület, ezen a részen még lehet találkozni hegyi pásztorokkal. A szinte teljesen sík terepen haladunk a délkelet felé található kis hegygerincig. Átkelünk a gerincen és leereszkedünk egy kis víznyelőbe. Itt van esélyünk vizet találni, de ezt nem érdemes biztosra venni , mert erősen függ az előző napok és hetek időjárásától. A völgyben déli irányban megyünk tovább, és letáborozunk.
2. nap
Keli-plató – Kelisadi-tó
Táv: 8km, szintemelkedés: 1061m, süllyedés: 752m.
Reggel folytatjuk a túrát déli irányban. Előttünk két vulkáni kúp látható, mindkettő jellegzetesen vöröses színű. A jobb oldali, tehát a nyugat felé eső a magasabb. A két vulkán között érjük el a nyerget. Az ösvény egészen jól látható. A terep vulkanikus homok, hullámos felszínnel, ami néhol a 30 fokos lejtést is eléri. Útközben találkozunk néhány kisebb patakkal, amelyek a Korisar-hegy olvadó hótakarójából táplálkoznak. A vizük gyakran zavaros, ha mindenképpen inni akarunk belőle, érdemes vízszűrőt is hozni magunkkal.
A Nagy- és a Kis-Korisar-hegy közötti nyereg 3220 méteres magasságban fekszik, csodás kilátással déli irányba az éles gránit-cúcsokra. Itt még nem érjük el a valódi hágót, ehhez még 200 méternyi magasságot kell legyőzni.
Nyugat felé fordulva egy nyár végéig tiszta, szennyezésektől mentes hóval borított kisebb mélyedés felé vesszük az irányt, ahol a Nagy-Korisar-hegy vöröses sziklái találkoznak a szürke gránit vonulatokkal. Ez alig több, mint 1 km.
Látható, hogy a távolságok elég kicsik mindvégig, de a szintkülönbségek és a szemlélődésre szánt idő elviszik a nap nagy részét.
A Korisar-hágó 3429 méteres magasságban fekszik. Innen már nyugat felé felbukkan a Kelisadi-tó is a távolban.
Az ereszkedés meredek és elég sok figyelmet kíván, a laza sziklák miatt. Ezen a területen a navigálás nehézkes, időigényes, ezért érdemes lassan haladni. Végül másfél km után érjük el a Fehér-Aragvi folyó medrét, amellyel már a Tbilisziből a Kaukázus felé vezető utunk során találkoztunk: Pasanaurinál egyesül a Fehér- és a Fekete-Aragvi, az egyesülés után még sokáig élesen elkülönülve a két folyó eltérő színű vize, illetve Gudaurinál a kilátó alatt is ezt a völgyet szemlélhetjük. Itt a magas hegyek között a folyó medre gyakran száraz.
Átkelünk a medren és tovább haladunk nyugat felé, a Serkota-vulkán északi lejtőin. További 2 km után jutunk el a Kelisadi-tóhoz. Ebből már bátrabban lehet pótolni a vízkészleteket.
3. nap
Kelitsadi-tó - Ketrisi falu
Táv: 11,5 km, szintemelkedés: 753m, süllyedés: 1681m.
Miután elhagytuk a tavat, óvatosnak kell lenni, mivel az útvonal nagyon közel esik a dél-oszét terület határvonalához. Aki túlságosan közel téved a határhoz, és valamelyik hágón át átkeveredik Dél-Oszétiába, azt akár le is tartóztathatják.
Indulás tovább. A Kelisadi-tavat északról kerüljük, de körbe is lehet sétálni. Északnyugat felé folytatjuk az utunkat, a Nagy-Esi-hágó felé. Ehhez 350 méteres szintkülönbséget kell legyőzni. A terep többnyire köves, a vulkáni törmeléken való felfelé haladás meglehetősen nehézkes. A hágó 3435 méteres magasságban fekszik, és csodás kilátás tárul észak felé az 5000 méter fölé nyúló Kazbek-re, visszafelé pedig a tóra. A leginkább látványos színek délután vannak.
A hágótól az ösvény balra kanyarodik, és a sziklafal mentén halad lefelé. Aztán elér egy nagy sziklás mezőt. Ezen át kell kelni, aztán eljutunk az Esikomi folyó forrásáig. A forrás vize kénes, ezért büdös és elsőre nem kellemes ízű. Ennek ellenére biztonsággal fogyasztható.
Kb. 2450 méteres magasságban egy széles, sík területet látunk a parton, az egyébként meredek falú völgyben.
Ez jó alkalom, hogy áttérjünk a bal partra.
Útközben jobb oldalon egy tekintélyes méretű mészkőkiválást látunk.
A jobb oldalon is mehetnénk tovább, de csak egy darabig, mert később ott hamarosan igen nehézkessé válna a haladás az elhagyott ösvényen.
Végül elérjük a völgy alját, ahol egy fahídon átkelve jutunk az Esi-folyó jobb partjára. Ketrisi falu közvetlenül előttünk fekszik.
