Nem volt mindig ilyen kényelmes az élet Hévízen. A szállodák, apartmanok csak a modern idők termékei. Korábban sokáig spontán fürdőzések voltak jellemzőek errefelé. De ezekben az időkben is sok érdekes esemény helyszíne volt a Balaton szomszédságában Hévíz. Az ember megjelenése előtt például a források vize még a Balaton felé folyt. Később aztán a terepviszonyok megváltoztak, és ekkor indult el déli irányba, a mai Hévíz-patakon át a felesleges vízmennyiség, hogy jókora kerülővel végül mégis a Balatonban kössön ki.
Nem csak a tó, a levezető csatorna, a Hévíz-patak is egyedülálló képződmény. Ahogy a tó medre, a patak és környéke is tőzeges. Itt nincs vulkanikus szikla, amit máshol megszokhattunk, ahol termálvizek törnek fel. Távolabb vagyunk a melegedést okozó egykori vulkánoktól, Badacsony és környékétől. Az évezredeken át tartó mélybeli áramlás során bőségesen telítődik a víz ásványi anyagokkal. A hévízi gyógyvíz sok kalciumot, magnéziumot és ként tartalmaz, emellett magas a radontartalma is. És nem csak a tóban, hanem a kifolyó után, ahol a vízitúránk indul. Lehet, hogy elegendő csak a kezeinket a patakban nyújtani, máris egészségesek és fittek leszünk!?
A Hévíz-patak vízitúra mindkét vége közelében találunk római kori emlékeket. Hévíz városa északi részén, Egregyen, illetve a Kis-Balaton szomszédságában, Fenékpusztán. Bár az alábbi kép nem az egyébként nehezen észrevehető, de a maga korában hatalmas méretű erődrendszer romjait mutatja, hanem egy kedves helyi gazdaság kapuját.
Egy római kori legenda szerint egy keresztény dajka imája fakasztotta elsőként a gyógyvizet. Ezzel sikerült meggyógyítani egy lebénult gyermeket. Idáig egészen elfogadható a történet, ám a folytatása kicsit kétesebb. Eszerint a hévízi gyógyvízzel kezelt gyermek Flavius Theodisius volt, akit a Római Birodalom utolsó császáraként, egyúttal a keresztény államvallás megerősítőjeként, egységesítőjeként ismer a világ. Akár büszkék is lehetnénk rá, ám a hiteles történeti emlékek szerint Hispániában született, így vajmi kevés az esélye, hogy beteg kisgyermekként éppen ezen a tájon cseperedett volna.
Az Árpád-kor szintén hagyott itt emlékeket. Nem is akármilyet. A XIII. század közepe táján épült a ma is látható Szent Magdolna-templom, amit akkoriban még Alexandriai Szent Katalinról neveztek el. A gyógyhatású víz első írásos emléke is ebből az időből való. A török korból sem hiányoznak a legendák Hévízről. Felbukkan egy hadvezér, aki egy győzelmi jóslatra hallgatva mártózott meg egy csata előtt a tóban, de találkozunk a történetek között egy másik várkapitány lányával is, aki néhány hét alatt kigyógyult betegségéből a víz hatására.
Újabb ugrás az időben, mire kialakult a szervezett fürdőkultúra Hévízen. I. Festetics György nevéhez fűződik a gyógykúrák divatba hozása, aki a XVIII. század végén fogott hozzá a fürdőfejlesztéshez. Ennek közvetlen előzménye volt, hogy a Zala megyei tisztifőorvost kérte fel a tó vizének tudományos vizsgálatára (1869-ben). Az elsőként kialakított fürdőtelepet a környékbeli parasztság vette igénybe, de meglehetősen hamar híre ment, így egyre távolabbról is jöttek a gyógyulni vágyók. Nem sokkal később elkezdte építeni a Festetics család a tó körül a fürdőházakat, némelyiket szecessziós stílusban. Ezek közül az egyik még ma is áll, és szállodaként működik (ez az 1871-ben épült ún. Hetes ház).
Festetics György a hazai más nagyjaihoz hasonlóan katonai pályáját elhagyva szívügyének tekintette a nemzeti felemelkedést, így támogatta az anyanyelvi irodalom megerősödését, de a hazai gazdasági műveltség emelését is. Utóbbi eredményeként hozta létre a keszthelyi Georgikont. Gondoljunk bele, ha Széchenyihez hasonlóan az evezős sportnak is lelkes művelője lett volna, akkor talán már kétszáz éves múltra tekintetének vissza a Hévíz-patak vízitúrák.
Ezután egy újabb érdekes és máig ható esemény volt, amikor a XIX. század utolsó éveiben, hosszas kísérletezgetést követően egy akadémiai tanár az indiai vörös tündérrózsa hosszú virágú alfaját telepítette a Hévízi-tóba. Ezek aztán elkezdtek szaporodni, és hamarosan megjelentek a kifolyóban is. Így a vízitúra során is találkozhatunk a virágokkal.
A XX. század elején, a boldog békeidőkben tovább folytatódott a gyógyturizmus fejlesztése, ami Trianon után még nagyobb jelentőséget adott Hévíznek.
