Túrára fel, minden évszakban! Aki nyitott a világra, megtalálja annak hétköznapi csodáit.
Amikor még nem bontakoznak ki a természet színei, hajlamosak vagyunk azt hinni, kevéssé attraktív a táj. Ám ez olyan előítélet, amely számos izgalmas látványtól foszthatja meg az embert. Mint ahogy mindig, ilyenkor is érdemes útra kelni.
Az indulás előtt két fontos dolog: merre induljunk (bár ez szinte mindegy is, hiszen felfedeznivaló bármerre várja a túrázót), és milyen időjárás várható. Utóbbi sem azért lényeges, hogy otthon maradjunk-e, ha túlzottan zordnak érezzük a várható körülményeket.
Például egy decemberi napon Anatólia mélyén. A nyáron jellemző rengeteg turistának nyoma sincs. Az ember magányosan indul útnak, rettenetesen sűrű ködben. De nincs választási lehetőség, csak most lehet menni. Tehát rajta.
Nem csak a város környéke burkolózik ködbe, odakint, a nyílt pusztán is csak az orrunkig lehet ellátni. De ha már elindultunk, menni kell tovább.
Megérkezés egy vulkáni hegy tövébe. Milyen jó kis túrát lehetne tenni, az eredeti tervek szerint. Csak hát ez a nagy köd ne volna... A fotózás csak a közeli részletekre terjed ki, úgy tűnik, ma meg kell elégedni ennyivel.
Aztán fenn, a kis csúcs közelében elkezd kitisztulni az idő. És percenként egyre bámulatosabb látvány tárul a túrázó szeme elé.
Lám-lám, megint érdemes volt elinduni! Az időjárás megkegyelmezett. Vagyis hagytuk, hogy a természet azt adja, amit nekünk szánt. Mi pedig megpróbáltunk élni vele.
Nem csak azért jó tudni, mire számítsunk, hogy komfortos legyen az öltözékünk. Azt is érdemes kifundálni, miféle fényekre számíthatunk, milyen többlet-élményekben lesz részünk napközben.
Békés szemlélődés egy kisebb alpesi csúcs közelében, fél szemmel a felhőzet alakulásán
Soha ne ijedjetek meg az egyszerű időjárásjelentésektől!
Túlzottan le vannak egyszerűsítve. Napsütés, eső. Ezeket sulykolják. Holott rengeteg fokozat van ezek között. Az esőről mindenkinek az egész napos, bőrig áztató eső ugrik be, és máris egyéb elfoglatság után néz egy jó kis túra helyett.
Percről percre változó időjárás a Kaukázusban. Miközben idefent gyönyörű napsütés.
Pedig az eső többnyire egy kis futó záport jelent. Ami vagy bekövetkezik éppen ott és éppen akkor, ahol és amikor vagyunk, vagy nem. Tehát rengeteg bizonytalanság van benne. Ráadásul a futó záporok esélyével szinte biztosan együtt járnak a szépidőfelhők, kedvesebb nevükön a bárányfelhők, szakszerűbben a gomolyfelhők, tudományosan a cumulusok és társaik.
Utazás a felhők felett, ahol mindig kék az ég
És túrázás a felhők alatt, ezúttal a Bükkalján
És ne feledjük azokat sem, aki a legjobban szeretik ezeket a felhőket! Ők a vitorlázórepülők. Számukra nem csak a fenséges látványt nyújtja, nekik jelzés is a felhő. Termikjelző.
A gomolyfelhők a legszebb időt hozzák magukkal. Tiszta fények, élénk színek, nagy látótávolság. Ezért kell bátornak lenni az időjárásjelentés hallgatása, olvasása során. Nem az elrettentést, hanem a rábeszléést kell kiolvasni belőle.
Egy meleg vizű patakon, vízitúrával töltött, szeles téli nap estéjén ilyen színek ejtették ámulatba azokat, akik a túrát követően még megpróbálták befogadni a Hévíz környéki táj további csodáit. A fenyőfasor különleges formái és a zárt felhőzet fényei alapján akár még a szavannák vidéke is eszünkbe juthat ezkeben a pillanatokban.
A csúcsokon mindig megpihen a túrázó. Ha szégyenlősebb, akkor ezt nem vallja be, és csak körbenézésnek tekinti a hosszas megállást. De itt is mindenképpen szemmel tartja a gyorsan változó felhőzetet. Mert ha a felhők összezáródnak, vastagodni és közeledni kezdenek, akkor akár egy kis elázás is lehet a vége.
De mindig figyeljetek! Ne csak a vihar alakulására. Hanem a felhők mozgására is! Ugyanis hajlamosak vagyunk minden egyes pillanatban túlzottan megijedni a látványtól. Pedig ezek a jelenségek nem mindig felénk közelednek. A folyamatos megfigyeléssel pedig még jobban megtanulunk együtt élni, együtt mozogni a természettel.
Nem is beszélve a vízitúrákról. Ott még inkább egyesülünk a természettel. Együtt kelünk, együtt fekszünk. Legalábbis megvan a lehetőség erre is. És ha sikerül a napkelte előtt éledezni, akkor efféle csodákban lehet részünk. Ezúttal a Gemenci-erdőben jártunk, és egy őszi napon hajnalhasadás előtt vízre szálltunk, hogy ezzel a kerettel, a sűrű erdővel és a majdnem végtelen vízfelülettel szemléljük a Nap útnak indulását.
