top of page

Az ismeretlen Geresdi-dombság

2 napos program

Túrázással és helyi termékekkel színesített utazás, egy ismeretlen hazai tájon.

(a Gemencei-erdő kerékpáros vagy vízitúrával is összekapcsolható)

További képek a túra útvonaláról.

Két napos programunk a kevesek által ismert Geresdi-dombságba, Tolna és Baranya megyék határvidékére vezet.

A Szekszárdi-dombság, a Mecsek és a Dráva-völgy közötti területről van szó. Itt bukkan a felszínre az egyik legidősebb hazai kőzet, a karbon kori gránit. Nagy élénk felszínről van szó, útközben minden pillanatban tátva marad az ember szája a változatos tájtól. Errefelé meglehetősen magas, 60% körüli az erdővel borított területek aránya, de számos szubmediterrán fajjal is lehet találkozni (talán a legismertebb a szúrós csodabogyó).

A területet azonban nem csak a természeti értékei miatt érdemes szemügyre venni! Szinte valamennyi községben találkozunk a svábok nyomaival. És nem kell hozzá nyomolvasónak lenni sem. Néhol egyes házak, de többnyire házsorok, egész utcák is magukon viselik a térség jellegzetes népi építészeti jegyeit.

Hosszan hátrafelé elnyúló, vidám színekben pompázó tornácos házak, takaros udvarok és egy kis beszélgetésre mindig nyitott emberek.

És még mielőtt ráunhatnánk a színkavalkádra és az általunk svábnak nevezett németek (mivel Németország számos területéről érkeztek annak idején) gondosságára, a legeldugottabb helyeken szembe jön egy-egy ősi templomrom az Árpád-házi királyok első időszakából.

Emellett az egész területet borvidékek övezik (a jól csengő nevű Szekszárdi-, és a még kevésbé hírneves Tolnai-borvidék), de alpesi hangulatú tónál is strandolhatunk!

A falvak többsége zsákfalu, így a főútról letérve keskeny völgyekbe érkezünk, ahol a mellékvölgyekben felfelé kúszva helyezkednek el a házak.

 

Program:

1. nap.

Indulás autókkal előre egyeztetett módon, úgy, hogy legkésőbb 10 óra körül a program szerinti első faluba érkezzünk. Mórágyon kezdjük a látogatást. A falu legöregebb helye a 360 millió éves gránit felszínre bukkanása, itt ráhangolódunk kissé a geográfiai vonatkozásokra.

Ezután egy egykori hengermalom épületében megnézzük a helytörténeti gyűjteményt.

A következő megálló Bátaapáti. Természetesen itt is lesz miről mesélni, és mindenki szabadon véleményt is nyilváníthat energetikai kérdésekben… A falu legnagyobb méretű épülete az 1800-as évek eleje óta szőlészettel foglalkozó Tűzkő Birtok. Modern kori története a rendszerváltozáshoz kötődik. Ekkor vette át a birtok irányítását Antinori márki, a modern olasz borok atyja.

A falu felső végén megnézünk egy kis kertitörpe kiállítást, majd az erdőben elmegyünk egészen az egykori Üveghuta falucska maradványaihoz.

Az üvegkészítéssel foglalkozó középkori faluból mára csak néhány temetői sírkő, és a viszonylag jó állapotban lévő harangtorony maradt meg.

Mivel ekkorra már jócskán túl leszünk a délelőttön, utunk folytatása során megállunk egy kiváló méhészetnél, ahol akár csak mézet, de akár mézes pálinkát is kóstolhatunk. A méhész háza egy egykori vasúti őrház, amelyen minél több korhű építészeti jegyet igyekeztek meghagyni, illetve helyreállítani.

A kóstoló megalapozza az ebédet, amelyet Szálkán ejtünk meg, egy minőségi étteremben.

Ebéd után levezető faluséta. A török elől menekülő rácok, de különösen a később Würzburg környékéről, majd Sziléziából érkező német telepesek házai ma is élettel teliek, forma- és színvilágukban magukkal ragadóak. A falu régi tejcsarnokában néhány apró kiállítást nézünk meg: egy népi mesterségeket bemutató gyűjteményt, egy környező élővilágot ismertető gyűjteményt és egy borkultúrát bemutató kiállítást.

A kulturális programot követően tüzetesebben is megnézzük a vidék legnevezetesebb tavát, a közel három kilométer hosszú Szálkai-tavat, amelyet hangulatos ligetes területek öveznek. Tehát ha az időjárás engedi, strandolunk.

Felfrissülés után egy újabb falu mélyére nézünk. Grábóc szintén zsákfalu, de különleges bája van. Itt is a rendezettség uralkodik, mindenütt virágok díszítik a köztereket. A falu középső részén a futballpálya mögött emelkedő kálvária meglehetősen aktuális együtt állásnak tűnik.

Amennyiben mozgásigényünk van, felsétálunk a néhány éve a falu fölé magasodó dombon épült kilátóhoz.

De a faluban az igazán különleges látnivaló a szerb ortodox templom, illetve kolostoregyüttes. Itt is a törökök elől menekülő szerbek telepedtek le, majd szintén svábok érkeztek, akik helyére a kitelepítések után székelyek jöttek.

A kolostor környezete olyan nyugalmat áraszt, ami a nap végére már ránk is fér. Az épületegyüttesben két apáca és egy atya éldegél. Bár szerbek, bármely szláv nyelven, például oroszul szólunk hozzájuk, még jobban megnyílnak, és teljes kedvességükkel fordulnak felénk.

A templomban értékes ikonosztáz van, de az épület akusztikája is varázslatos.

A bejárt falvak néhány kilométerre vannak egymástól. Grábócot elhagyva először őzeket és szarvasokat fogunk látni, garantáltan. Egy tanyán és a hozzá tartozó földeken különleges nagyvadakat tenyésztenek, amelyek az út mellől is jól láthatóak.

Ezután visszatérünk a Szekszárdi-borvidék egyik pincészetéhez, ahol kóstolón vehetünk részt, majd elfoglaljuk szállásunkat (a szekszárdi hegyalján vagy Szálkán, Mőcsényben vagy Palatincán).

2. nap.

Tovább megyünk a dombvidéken, újabb ritkán hallott nevű falu felé. Cikó önmagában a többi, néprajzi értékekben gazdag faluhoz képest kevesebb látnivalóval szolgál. Külterületen, tágas mezőkkel övezett dombtetőn áll egy érdekes romtemplom.

Egykor méltóságteljes téglatemplomnak csupán a szentélye maradt meg a török pusztítás után, de nagy idők tanúja. II. Géza király korában épült román stílusban, és Máriaszéplak városának központjában állt. A város a környék legjelentősebb települése volt, de a romon kívül semmi nem maradt belőle. Ezután a megszokottnál nagyobb utazás vár ránk. Ezúttal átszeljük a 6-os út vonalát, és a 20 kilométerre fekvő Závodra érkezünk.

Egyesek sváb Hollókőnek is nevezik, a különösen sok népi építészeti emléknek köszönhetően. De nem csak a németek színes tornácos házai tűnnek fel, hanem a frissen betelepült külföldi családok is. Vannak itt bortermelő hollandok és lótenyésztő németek is, akik szívesen mesélnek nekünk motivációikról.

Závodról visszafelé másik útvonalon megyünk, hogy minél több részét megismerjük a dombvidéki tájnak. Mecseknádasd már a hegyvidék peremén fekszik, ahol csak átutazóban leszünk, de itt ebédelünk, mert még sűrű program vár ránk délutánra. Újabb zsáktelepülést tekintünk meg ezután. A középkori Ófalu is elpusztult a török korban, majd Hessen vidékéről érkeztek német telepesek, akiknek a leszármazottai ma is a faluban élnek. (Nemrég kedélyesen elbeszélgettünk két nénivel, erősen koncentrálva a tájszólásos német beszédükre, majd a végén kiderült, folyékonyan beszélnek azért magyarul is.)

A faluban elterjedt volt az esztergályos mesterség, aminek a nyomait úton-útfélen láthatjuk, például a pompás állapotban lévő tornácos házakon. A faluba sokáig nem vezetett út, a falubeliek az erdőkön keresztül közlekedtek, ezért bokorugrónak csúfolták őket. Viszont ennek köszönhetik, hogy a II. világháború idején megmenekültek a kitelepítések elől. Az egyik völgyben egészen az erdőig húzódnak a házak, míg másokban üde zöld rétek sorakoznak. Az utóbbiak egyikében a takaros portákat elhagyva észrevétlenül átlépjük Baranya és Tolna megye határát, hogy megnézzük a teljesen elpusztult középkori Ösztör falu egykori templomának romjait. A ma Eszterpuszta nevű hely már a dombok túloldalán fekvő Cikó községhez tartozik.

Utunk során nem csak a táj szépségeiben gyönyörködhetünk, hanem olyan, elsőre szürreálisnak tűnő képekben is, amelyek egy út menti tanyán fogadnak. Ott ugyanis simogatnivaló szőrmók alpakák legelésznek struccok és pávák társaságában… Amennyiben az idő engedi, teszünk egy kis túrát a faluból a Meszes-völgyben, az egykori mészégetők felé.

A dombság déli részén fejezzük be az utazásainkat. Feked községet szintén a német telepesek tették látványossá: itt már kifejezetten nagy méretű parasztporták sorakoznak, feszes rendben, de meglepő változatos színvilágban.

A falu két utcácskája között takaros park van, egy kis tanösvénnyel, ahol a németek és a falu történetét és különleges hagyományait – köztük a tornácról az utcára nyíló keskeny ajtó funkcióját is elolvashatjuk.

Tovább haladva déli irányba Véménd neve már ismertebb lehet az utazók számára, mert itt halad át az M6-os autópálya a maga furcsa alagútjaival. Mi azonban a hazaindulás előtt a falutól néhány kilométerre ismét középkori nyomokat keresünk. Dömörkapu néven sokáig önálló település állt itt, melynek csak a temetője maradt fenn. A temetőt néhány évvel ezelőtt egy helybéli család felújította, így visszanyerték eredeti kék színüket a sírkövek is.

 

Javasoljuk, hogy a két napos túrára tárhelyben gazdag fotós felszereléssel készüljetek!

A túravezetés díja: 9000 Ft / fő.

A programmal kapcsolatos várható egyéb költségek:

A kisebb kiállítások látogatása legfeljebb néhány száz forintos nagyságrendű.

A szállások igen nagy változatosságban érhetőek el, így e tekintetben indulás előtt időben egyeztetünk, törekedve a költséghatékonyságra.

 

A túrával kapcsolatban a résztvevőket a túravezetői díjon felül más előre fizetendő költség nem terheli. Valamennyi további, a túra során felmerülő költséget a résztvevők közvetlenül az adott szolgáltató felé fizetnek. (Szükség esetén segítünk a szállásfoglalásban.) A túra tehát nem tour operator (utazási iroda) által szervezett utazás, hanem egy csoport közös túrája.

További információ és jelentkezés: utazzgeografussal@gmail.com

Csoportos jelentkezés esetén igény szerinti időpontban szervezzük meg a túrát.

Képek a túra útvonaláról.

 Hozd mozgásba a képeket! 

bottom of page